Lányok, a sok értelmes csaj miért nem nézi semmibe a gazdagabb srácokat?

azért mert a legtöbben ilyenek és csak álltalánosítanak, azért mert eggyesek azt hisziik mert van egy jó kocsijuk azért már a lábaik előtt hever a világ!!!!

Ha Te nem vagy ilyen bizonyítsd be!

Ha valaki igazán meg szeretne ismerni nem ítélkezik előre

csak viselkedj természetesen fiatal vagy még van időd...

Tudod miért van ez? Mert tapasztaltuk, hogy a pénzhez nem jár ész!

Sajnálom, de ez van...manapság (sajnos) külsőre utazik mindenki!

Volt egy gazdagabb srác, akivel próbáltuk egymást jobban megismerni. Ment is a dolog, elvoltunk, bár teljesen más volt az értékrendünk- neki a pénz volt az első, azt hitte, hogy pénzzel mindent elintézhet. Ott borultam ki, amikor közölte, hogy ő bármit, és bárkit meg tud venni, ha akarna engem is megvehetne. És akkor ott kiborultam.

Azóta kétkedve nézek a gazdagabb srácokra. Persze, tudom, csúnya dolog egy srác miatt elítélni a többit, de ez nagyon mély nyomot hagyott bennem.

Az első fiú, akivel jártam sokkal jobb anyagi helyzetben volt, mint én. A mai mércével semmi különös, csak hozzánk képest volt nagy különbség. A srác viszont elképesztően maximalista volt, elsősorban saját magával szemben. Mindig kitűnő tanuló volt, sőt mindenféle plusz diák dolgot bevállalt, sportolt is a suli színeiben. A szobája mindig makulátlan volt, a ruhái katonás rendben, egy könyve sem volt soha ferdén az asztalon. Az egész nyarat a szőlőben töltötte, csak hétvégén tudtunk találkozni, akkor is csak egy napot, mert dolgoznia kellett, én más városban tanultam tehát hétközben csak a levél tartotta bennünk a lelket (nem ímél! igazi papírra kézzel íródott! szerintem még mindig megvan mind anyuéknál). A nyári szünetben is ez volt. Nekünk sulis korunkban nem volt otthon elvárás, hogy dolgozzunk, kicsit nehéz volt megszokni ezt a helyzetet. A srác eléggé nagyképű volt, bár nem a pénzére, nem is a tudására, csak valahogy a stílusa ilyen volt. Mégis még ez is valahogy elment, bár néha rászóltam, így kupálódott is ezen a téren, de nekem is az volt titkon a gondolatom, hogy akár még joga is van hozzá, hogy ilyen legyen a temérdek munka miatt, amit végig csinált. Később kitaláltuk, hogy ahhoz, hogy többet láthassuk egymást, legjobb, ha időnként én is kimegyek velük a szőlőbe. Ott együtt dolgoztunk, nevetgéltünk és egy kicsit bele is láttam az életébe. Akik csak kívülről szemlélték, sokszor kérdezték, hogyan tudok egy ilyen beképzelt fiúval járni, de én már csak annyit tudtam nekik mondani, hogy közelről ez teljesen másképp néz ki. 4 évig jártunk együtt, végül mégis a távolság szakított el minket egymástól, nehezen tudtam volna még 5 évet úgy elképzelni, hogy csak hétvégi rendszerben találkozzunk.

No, ebből csak annyit gondoltam leszűrni, hogy ha veszed a fáradságot arra, hogy egy kicsit kiadd magad, engeded, hogy az adott lány beleláthasson az életedbe, elkerülheted az alaptalan megítéléseket. Egyszer sem biztos, hogy gyorsan rá fogsz találni arra, aki erre vevő, tetszel is neki és normálisan kezeli azt, hogy nektek jól megy. Lehet, hogy addig 20 olyan lány lesz körülötted, akit hiába próbálsz meghódítani, mert azt gondolja rátarti vagy a pénzed miatt és lesz még vagy 20, akit nem fog érdekelni, hogy milyen vagy, csak az, hogy gazdagok vagytok és furikázod őt és dicsekedhet a plázában a barátnőjének, hogy miket vásárolsz neki ajándékba, de, ha nem adod alább és kitartasz amellett, hogy olyan társat akarsz, aki egészében lát Téged és nem elfogult, hát meg is fogod találni. (Persze az is lehet, hogy holnap.)