Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Több, mint fél éve szakítottunk a barátommal és képtelen vagyok őt elfelejteni, pedig egyáltalán nem érdemli meg. Nem tini-dráma! Miért nem tudom őt elfelejteni?
Tavaly ősszel szakítottunk a barátommal. Azóta nem találom a helyem. Nagyon rövid ideig voltunk együtt és teljesen mást vártunk mind a ketten a kapcsolattól. Lehet arra fogni, hogy régóta nem volt senkim és valójában sose volt komoly kapcsolatom, de én oltárira belezúgtam a srácba, vagy legalábbis abba, amik lehettünk volna.
Szóval: A barátaink révén ismerkedtünk meg, minden úgy kezdődött, mint az álom, talán kicsit gyorsan is. Ezerrel hajtott rám, mindent ő kezdeményezett.
Igazából sose vonzódtam még férfihoz ennyire, mint hozzá. Megőrjített... (először a jó értelemben, utána nem :D)
Na mindegy, össz-vissz 3 hónapot jártunk csak, ebben volt szülőknek bemutatás (nagymamája mondta nekem: "XY azt mondta, csak azt hozza haza, aki komoly és te vagy az első itt nálunk"). Érdekes módon, azt mondta egyszer, hogy szerelmes belém, amin nagyon meglepődtem és nem hittem el neki, ezen be is rágott kicsit - holott szerintem pont fordítva volt igaz, csak én még nem mertem kimondtani. Azért nem mondhatta, hogy lefektessen, mert addigra bőven túl voltunk mindenen... :) Az egyik közeli barátja elmesélte, hogy amikor hazament tőlünk a családi bemutatás után, madarat lehetett volna vele fogatni, annyira boldog volt.
A szüleinek szimpatikus voltam, ő is jól érezte magát nálunk.
Később kiderült, hogy nem igazán illünk össze. A fő konfliktusforrás az volt, hogy füvezik (és társai) én ezt nehezen toleráltam. Ezek miatt kezdett szépen leépíteni, elérte, hogy én dobjam, majd a haverjainak azt mondta, nem érzett semmit.
Áruljátok el, mit tegyek?? Nem is érzett semmit irántam, cuccozik, nem is illettünk össze...csak a szex volt állati. Néha még most is bevillannak képek. Majd meghalok azért, hogy valaki meséljen róla valamit - az egyre durvuló drogozásán kívül.
Azon kívül, hogy tudom, hogy egy szánalmas ökör állat barom liba vagyok, mi lehet annak az oka, hogy képtelen vagyok őt elfelejteni? :( Minden nap eszembe jut, mit csinálhat éppen, kivel kavar, miért nem tudtam megváltoztatni. Pontosabban miért voltam kevés hozzá?
Az a baj, hogy még a közeli barátaimnak sem merem ezt elmondani, mert biztos hülyének néznének - jogosan. Ők úgy tudják, rég túlléptem ezen. De nem bírom már bent tartani.
23L
A megoldást leírtad te magad:
"de én oltárira belezúgtam a srácba, vagy legalábbis abba, amik lehettünk volna"
Sajnálom, ez ilyen egyszerű. Többet vártál ettől a kapcsolattól, mint ami lett belőle, és az agyad, a fantáziád nem hagy nyugodni.
Az eszedre kell hallgatni, még ha nehéz is, és kirángatni magadat abból a fantáziavilágból, amiben benneragadtál.
Nyugalom, ez is el fog múlni, legkésőbb amint megismered a következő párodat. (Addig meg tartsd nagyon észben, hogy drogossal nem kezdünk, soha, semmikor!)
Hát nekem szerintem sose lesz normális kapcsolatom, ha eddig nem volt...már 23 vagyok.
Egyébként teljesen igazad van, nem szabad drogossal kezdeni. De nála úgy volt, hogy azt hittem kéthavonta poénból elszív egy két spanglit... akkor derültek ki dolgok, amikor már jártunk és úgy voltam vele naiv módon, hogy na majd én megváltoztatom... :S
arra sose építs, hogy majd a párod megváltozik érted. sajnos családi körben (tehát nem magamon) tapasztaltam ilyet.
csak annyit tudok mondani mint az előző is, a szabadidődben sportolj, vagy akármi ami levezeti a feszültséget, járj el sokat a barátaiddal valahova, vagy csak csinálj valamit ami elvonja a figyelmed. attól hogy 23 vagy még nincs vége a világnak, bármi jöhet még:).
Igazad van... hülyén fogtam fel az egészet, most már belátom.
Egyébként fű nagy mértékben és extacy. Megesett a ketamin is. Másról nem tudok....
Szegény, nagyon sajnállak és együtt érzek veled. Én is 23 évesen találkoztam azzal a férfival, aki iránt úgy éreztem, hogy elképzelni se tudtam korábban, hogy lehet ennyire szeretni valakit. Minden addig érzett szerelmeimet felülírta ez az érzelem. Mi 3 évet voltunk együtt, aztán szakított velem azzal az indokkal, hogy nem érzi azt, hogy én vagyok az a nő, akivel biztosan le akarja élni az életét. Szép és jó volt velem, de valami hiányzik nála. Képzelheted, mit éreztem, teljesen összeomlottam. Ha nagyon szeretted ezt a srácot, normális, hogy fél év alatt nem vagy túl rajta. Mi 9 hónapja mentünk szét és nekem is vannak nagyon szar napjaim még mostanában is. Egyik pasi sem fog meg úgy igazán, persze meg-megtetszik ez az, de most is épp annyi történik, hogy belém zúgott egy 19 éves kölyök, és tudom, hogy szemétség, de ez most nagyon jókat mulatok. Azt tudom egyébként tanácsolni, hogy semmilyen formában ne értesülj arról, hogy mik történnek vele. A barátaidat pedig kérd meg, hogy ne számoljanak be neked az élete mozzanatairól. Ha igazi barátok, megértik. Egyébként teljesen fölösleges azon forognod, miért nem tudtad megváltoztatni: senkit nem lehet megváltoztatni, vagy akarja az illető a változást vagy nem. Meg kell lassan értened, hogy ez a fickó egyszerűen nem volt neked perspektíva: drogozott, azt hazudta, hogy szeret és még jól ki is használt. Ha ezt megérted, már lesznek olyan pillanataid, amikor azt érzed, milyen marha voltál, hogy egy ilyen után sírtál. Kitartás!
27 N
Köszönöm a válaszokat! Ha hiszitek ha nem, nagyon sokat segített és már nem gondolok annyit rá. Persze nem tökéletes, de szerintem teljesen csak akkor fog ez elmúlni, ha jön más...
Szóval még egyszer köszönöm :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!