Normális, hogy szebbnek látom, lehet tényleg az?

Van barátom 10 hónapja. A volt barátnője sajnos nagyon rosszindulatú, próbál engem minél rosszabbnak beállítani, talán azért mert még nem léptük át azt a kort, hogy rájöjjünk mi is az élet rendje. Én 17 vagyok, a másik lány 18, de nekem eszembe se jut most, hogy majd a barátom (ne adj Isten) következő barátnőjét ilyen helyzetbe hozzam, csupán "bosszú" miatt. Bár lehet akkor majd én is meghülyülök.:) Nem konkrétan az a gondom hogy vissza akarja szerezni a barátomat, hanem a folytonos ellenségeskedés, alattomosság. Nem nyíltan a szemembe szid, hanem a hátam mögött, ami talán még bosszantóbb.

Problémám az, hogy akármit is csinálok, akárhogy is próbálok máshogy gondolkodni MINDIG szebbnek és jobban látom magamnál. Mindenki nyugtat hogy nem így van, mert tényleg szebb vagyok, de nekem erre nincs szükségem. Nem tudom magamban tisztázni ezt a helyzetet, mert tudom hogy engem szeret a barátom, és őt már nem, sőt ellenkezőleg, de bennem van mindig hogy biztos tetszik neki még most is, mert hát a szerelem múlik, de a "tetszés" nem. :)

Ez egy nagyon kislányos és gyerekes érzés amit én érzek, igazából rosszul érzem magam hogyha szép ruhában van, hogy szebb a bőre, nagyon pénzesek és megtehet mindent, mindennel kapcsolatban. Nagyon rossz érzés, MINDEN napomat felemészti, nagyon szégyellem, azt hittem ennél érettebb vagyok, hogy ilyenen problémázzak. Tudni kell, hogy rengeteget foglalkozom a külsőmmel, az a véglet vagyok akit tényleg mindenki szépnek a lát, de magamban semmi szépet nem látok, egy idő után belebolondul az ember a tökéletességre törekvésbe.

Hogyan tudnám leküzdeni? Ha már ilyen gyerekesek az érzéseim, talán az is segítene ha például egy új ruhát vennék magamnak? Segítsetek, mert nagyon szánalmasnak érzem magam.

Köszönöm előre is.