Van itt olyan aki megbocsátotta a párjának a megcsalást?

Kedves 5. Kiváncsi vagyok hány éves vagy. És van-e gyereked. És próbáltál-e már 2 gyerekkel új párt találni magadnak. Gondolom olyan 18 év körüli lehetsz, szingli, gyerek nélkül. Anyagiasnak tűnt a válaszom? Hát, bocsánat, de ilyen világban élünk. Minimálbérből valóban nem lehet eltartani 2 gyereket. Megcsalta, mert épp válságban volt a házasságuk, és adódott egy lehetősége. Emberi dolog, de szerintem még nem válóok. Ennek ellenre a kedves férje emberi tulajdonságairól ódákat nem zengenék. Egy válságnak nem ez a megoldási módja. Aztán meg természetesen az asszony a hibás, mert neki a hatalmas férfi egója nem volt ápolgatva, talált hát más nőt, aki kellőképp felnézett rá...

Én nem engedném el, hogy boldogan éljen egy másik nővel, engem meg itt hagy a közös gyerekekkel kínlódni. És esélyem nem lenne mással összejönni. Igen, 2 gyerekkel nem fogsz találni új férjet magadnak. Szexpartnert igen, de komoly kapcsolatot, azt nem. A statisztikák szerint az elvált, gyermekes nők 85 %-a egyedül marad. Nézz utána. Szóval én nem engedném el a férjemet. Nem mondom, hogy ugyanolyan maradna a dolog. Lehet, hogy én magam is keresném a lehetőségeket. De attól még a gyerekeket együtt kell felnevelni.

Kedves kérdező. Sajnálom, hogy így alakult, és nem szép a párodtól, hogy nem tartott ki melletted a nehéz helyzetben. Ennek ellenére én megbocsátanék neki. A férfiak esendőek, de attól még szerethet téged. Ha egyébként jól megvagytok.

Na persze. Megcsaltál? Óh, mindegy "emberi dolog". Mondhatnánk, bárkivel megeshet.. Azért ez nagyon nem így van! Igen 20 éves vagyok, és biztosan sok pofon fog még érni, de ezt már megszoktam. Fogalmad sincs, hogy én miken mentem már át az életben, úgyhogy ezt hagyjuk.

Felesleges is vitatkozni erről, én megértem a te érveidet és van amiben igazad is van.

De ahogyan te is leírtad: "Nem mondom, hogy ugyanolyan maradna a dolog."

Lehet, hogy állandó veszekedés lenne a házasság, ami idegileg mindenkit kikészít. Vagy csak szimplán megvannak csendes magányban, de egyik sem boldog. Vagy állandóan félremegy hol egyik, hol a másik. Ez aztán meg nagyon jó példa a gyerekeknek.

Azt sem mondom, hogy egy megcsalásnál csak az a hibás aki félrelép. Lehet, hogy a másik fél is hibás, de akkor sem az a megoldás, hogy megcsalja. Vagy szakít ha már annyira nem bírja, vagy megbeszélik és változtatnak rajta.

A szüleim elváltak, főként megcsalás miatt. És sokkal jobb így. Azóta mind a kettő boldogabb sokkal, mintha együtt lennének, én pedig örülök ennek. Lehet, hogy több pénz lenne ha együtt maradtak volna, mert nem vagyunk gazdagok, de legalább nincs állandó stressz, és veszekedés.

11.

Én szüleim is elváltak, új nő miatt. Persze anya biztos hőzönghetett volna, hogy fater vállalja a gyerekkel járó "kínlódást" (ami amúgy kedvesen hangzik, valahogy én anyukám sose nevezte kínlódásnak a gyereknevelést, még nehéz időszakokban sem) meg az anyagiak, meg böböbö.

De inkább adott magának két pofont, továbbképezte magát (azért az úgy szerintem 34 évesen nem sámli), hogy vállalhasson jobb munkát, és teljesen új életet kezdett, ami igazából arról szólt, hogy nekünk az öcsémmel jó legyen.

És sosem mondta, hogy szegény milyen rohadtul összekínlódta magát a gyerekekkel, magára hagyva, magányosan, pasi nélkül. Rengeteg sok új dolgot csinált, főleg mikor kezdtünk nagyobbak lenni, amit addig nem, sikeres lett a munkájában, sőt, párt is talált magának, akivel 10 éve boldogok. 2 gyerek mellett.

Lehet, hogy konkrétan a váláskor anya szomorú volt, és boldogtalan, dehogy utána szerintem sokkal jobb, boldogabb és sikeresebb élete lett az is fix. (mellékesen faterom viszont úgy lecsúszott és úgy elb.szott mindent, ahogy kell)

Gondolom 21 évesen fingom sincs a dolgokról, de én csomó az anyukámhoz hasonló életű nőt ismerek. Akik nem azért élnek, hogy legyen egy gazdag f.szijuk, akivel megoszthatják a "kínlódást" a gyerekkel, ha néha-néha félrekúr, akkor is. Hanem azért, hogy boldogok legyenek és ezért hajlandóak keményen küzdeni.

És én inkább küzdök keményen, mint boldogtalanul egy sz.r házasságban rekedjek, 50 éves koromig, amíg a gyerekek kirepülnek, hogy aztán a halálos ágyamon ráébredjek, hogy az életemben semmi öröm nem volt, mert csak azért éltem le az életem, egy sz.rházi mellett, hogy legyen pénzünk. Inkább most elkezdek karriert építeni magamnak, hogy mindig is független maradjak.