Az exem miért nehezíti meg az életem?

Az a helyzet, hogy a volt párom, akit még mindig nagyon szeretek, nem akar velem megint összejönni. Pedig nekem aztán hihettek, én mindent megpróbáltam, küzdöttem, szenvedtem, mindent, amit csak ki lehet találni, de mégsem. Pont a múlt héten viszont már kezdtem úgy érezni, hogy végre lassan túl leszek rajta (már vagy 3 hónapja sírok utána), már egy másik pasi is kezd(ett) megtetszeni... Erre szombaton éppen úgy alakult, hogy ő meg én ugyanarra a helyre keveredtünk este bulizni. A társaságunknak vannak közös elemei, és mivel békésen váltunk el, semmi akadálya nem volt annak, hogy néha egymás mellé keveredjünk, beszélgessünk, stb. Igazából nem is kellett olyan nagy erőfeszítéseket tennem, hogy tök normális legyek vele, és a szívem környékéről is csak egész pici szúrást éreztem. Ebből gondolom, hogy tényleg kezdtem túl lenni rajta.

De az este vége felé már- gondolom az alkohol hatására- egyáltalán nem az a megingathatatlan arcát mutatta, mint azelőtt. Odajött hozzám, flörtölgetett velem, simogatott, megölelt, amikor menni készültem kérlelt, jóformán könyörgött, hogy még maradjak. Pont, amikor már kezdenék túl lenni rajta.

Szándékosan csinálja ezt? Mi értelme van ennek? Szeretett, tudom, hogy szeretett, de aztán egy reggel arra ébredt, hogy már elhamvadt a láng, és szakított. Azóta még arra se tudtam rávenni, hogy legalább személyesen találkozzunk és rendesen átbeszéljük a dolgokat, vagy visszakapjam a nála maradt holmijaimat (amik még mindig ott vannak). Nem tudom mire vélni a viselkedését, csak az alkohol számlájára tudom írni, mert azóta sem keresett. De ezzel a néhány mozzanatával ismét felélesztette bennem a lanyhuló reménykedés utolsó szikráit, és már megint alig bírom megállni, hogy ne jelentkezzek neki. Miért csinálja ezt? Miért nehezíti meg az életem??? Segítsetek, könyörgöm, mert lassan már az őrület kerülget. Előre is köszönöm. És bocsi a hosszú monológért.