A jó miért unalmas?

A jó, rendes, törődő, szerető pasikat nem hagyjuk ott. Az unalmasakat - akik hagyják, hogy a nő "beleszokjon" a jóba, és nem is törekszenek a kapcsolat megújítására, a nő meghódítására, azokat igen.

(És igen, a nőnek is küzdenie kell a kapcsolatért, a pasiért folyamatosan!)

Én nem hiszek ebben az egész küzdelemben meg stb-ben. Idővel minden kapcsolat "belassul", mert egyszerűen megszokott lesz. Megszokják a felek, hogy vannak egymásnak, szeretik egymást és boldogok, miért kéne ezt felkavarni valamivel? Az élet vagy egy párkapcsolat számomra nem valami akciófilm, hogy folyton "pezsegjen" történjen valami új. Persze időnként jó, ha van valami meglepetés, pl elmegyünk valami különleges helyre kirándulni, vagy valami különleges helyre enni, vagy adok neki valami különleges ajándékot, vagy új póz stb de amúgy én simán leélném úgy az életem valakivel, hogy minden nap ugyanúgy elmegyünk a tó köré sétálni, megnézünk összebújva valami filmet, szeretkezünk, beszélgetünk, elvagyunk...

De tudom, hogy én a 21 éves fejemmel már túl vénnek számítok.

En is ugy gondolom az a jo megsem lehet annyira jo!

Nekem ket hosszabb kapcsolatom volt s mindekettonek en vettem veget.

Ha magabiztos vagy, van sajat elted de torodsz vele akkor nem fognak ott hagyni. S ha a nonek arra van szuksege hogy megalazzak akkor miert ne tehetned meg te is, csak tudni kell hol van a mertek.

Szerintem ez a felvázolt probléma inkább a fiatalabb, éretlenebb lányoknál van. Ugye bennük még tombolnak a hormonok, egyik nap így gondolja, másik nap amúgy, és szeretik, ha az élet is olyan mint a belső világuk. Egyszer hideg, aztán meleg, aztán b*ssza meg az egész világ, aztán megint hideg. Dráma, extázis, szenvedély, szenvedés, forróság, halál. Pezsegjen az egész, ahogy legbelül ők maguk is.

De szerintem egy érett, épeszű nőnek nem megalázás és nem is folytonos kalandozás kell, illetve vérmérséklettől függ. Aki bulizós típus, annak nyilván kell a tombolás, de aki nem, az szerintem simán megelégedne az előző válaszomban felvázolt élettel. Ezt a megalázást meg rosszfiúzást is nagyon félreértitek.

Dióhéjban ez arról szól, hogy aki bunkó meg lenéző, az azt a látszatot kelti, hogy egyrészt ő magabiztos mert nem ad más véleményére, elég neki a sajátja, másrészt pedig ő jobb, mert különben nem tehetné meg, hogy semmibe vesz. És ilyenkor mehet érte a küzdelem, egóból meg akarnak felelni ennek a "jobb" embernek. Neki meg csak az a dolga, hogy titokzatos, kiszámíthatatlan és továbbra is úgy kezeli az illetőt, mintha jóval alatta lenne.

És még idéznék nektek Shakespeare Cézárjából:

"A rossz, mit ember tesz, túl éli őt; A jó gyakorta sírba száll vele."