Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Első komoly kapcsolat: összeköltözés?
Sziasztok!
19 éves lány vagyok, van egy párhónapos kapcsolatom (az első komoly), a párom 20 éves, jól kijövünk, minden happy, stb.
Egy főiskolára járunk, ő Pest közelében lakik, én vidéki vagyok. Laktam már albérletben, most a magánkollégium volt soron, de semmi nem vált be, időm nagy részét a páromnál töltöm.
Kb. egy-két hete szóba hozta, hogy lakhatnék nála, természetesen besegítve a rezsibe. Nem erőltettem a témát, hagytam, hogy ő gondolja át, és egyre jobb ötletnek tartja. Én is nagyon szeretnék összeköltözni vele. A vizsgaidőszak, és a nyári szünet alatt is vele lennék, dolgoznánk (vidéken nincs munka).
A probléma ott van, hogy félek, ez majd megöli a kapcsolatunkat, mert esetleg idegesíteni kezdjük egymást, megun engem, vagy ilyesmi. Az anyjával is adódhatnak gondok, vagy valami. Szóval a kérdésem: mik a tapasztalatok a korai összeköltözésről? Tovább fejlődött a kapcsolat, vagy épp ellenkezőleg? Mi a véleményetek?
Előre is köszi a válaszokat!
válasza: válasza: válasza:Én távkapcsolatban éltem bnőmmel, 130 km volt. 1 évig 7végente találkoztunk csak. 22 voltam akkor mellesleg, ő 20. 1 év után eldöntöttük h összeköltözünk. Azóta eltelt 4 év, és 1 kicsi megingásunk sem volt. Veszekedések vannak néha, de hát az hol nincs.
Sztem költözzetek össze ha tényleg dolgoztok is nyáron, és besegítenél a rezsibe. Ha tényleg szeretitek egymást, ez nem lesz gond. Ha meg mégsem ő lenne az igazi, akkor el fog dőlni már az elején.
válasza:Én nem teljesen pártolom az ilyen korai összeköltözést, de nem azért, mert tönkre teszi a kapcsolatot. Egyszerűen annyi a gondom, hogy talán ennyi idősen még korai tatásodni (mert az lesz, az fix), nekem még kellettek az élmények (szerencsére a párom is így állt hozzá).
A kapcsolat tönkremenetele egy érdekes kérdés, mert valóban meg kell érni agyilag egy ilyen párkapcsolati együttélésre, de ha az összeköltözés miatt ráuntok egymásra, akkor az eljött volna így is úgy is. Mindenesetre egy jó tanács: összeköltözéskor meg kell tanulni egymás mellett élni, mert együtt élve az együtt töltött idő már nem randi! Sok pár követi el azt a bakit, hogy nem tudja kezelni azt a változást, hogy ilyenkor már nem kell minden percet egymással tölteni, és elkezdik kényszernek érezni az együtt töltött perceket. Ezt pl húszas évei elején összeköltöző párok többsége elcseszi.
válasza:Kérdés, hogy egy pár hónapos kapcsolatot mennyire lehet komolynak nevezni.
Elsősorban neked kell érezni, hogy szerinted erre megérett-e a kettőtök kapcsolata. Ne azért költözzetek össze, mert egyikőtök szerint "jó ötlet". Akkor legyen költözködés, ha már mindketten érzitek, hogy igényetek van erre, és eljutott idáig a kapcsolat.
Ha már valóban eljutott, azon nem kell gondolkodni, mert tudod, érzed, hogy akarod.
Gondold végig, mivel jár ez. Teljesen meg fog változni a kettőtök viszonya, és minden változás fájdalommal is jár.
1. Ahogyan felettem is írták, meg kell tanulni egymás mellett is élni, és elfogadni, hogy innentől nem lesz minden percetek közös, ellenben a randikkal.
Tudni kell saját teret engedni egymásnak. Együtt élve is kell a külön töltött idő, és a saját külön programok.
2. Ahogyan még fentebb is írták, bele kell azért csempészni a randi hangulatot is az együttélésbe, változatlanul kellenek a közös élmények is együtt, el kell járni ide - oda.
Meg kell találni az egyensúlyt ezek közt a dolgok közt.
És rengeteg dologban kell egymáshoz alkalmazkodni. A másik szokásaiban, a házi munka megosztásában is.
Rá kell érezni, hogyan oldjátok meg, hogy egyik fél se érezze magát se elhanyagolva, se a másiktól megfojtva az együttélés közben.
Azt gondold át, fel tudod most vállalni ezeket a dolgokat. Érett vagy-e rá Te, és érett-e rá a kapcsolat.
A "jó ötlet" érv ehhez kevés.
válasza:Köszönöm mindenkinek a válaszokat! :)
Az én szüleim is pár hónapnyi járás után összeköltöztek, és azóta is boldog házasok. (22 éves) Én eleve hűséges, ragaszkodó, odaadó típus vagyok, a párom kissé függetlenebb, de ő is nagyon odafigyel rám.
Valójában már hetekkel a téma felmerülése előtt gondolkodtam az összeköltözésen, és azóta sem tántorított el semmi, tényleg akarom. Ő is egyre jobban akarja, nem csak azért, mert ,,jó ötlet" és mert praktikus, hanem mert szeretjük egymást és szeretünk együtt lenni. Hiszem, hogy elég érettek vagyunk ehhez. :)
Bár mindkettőnknek új ez a fajta kapcsolat, bízom benne hogy megtudunk birkózni a felmerülő problémákkal.
Egyedüli akadály már csak az anyja lehet, mert ahhoz, hogy én beköltözhessek, szobát kéne cserélniük, mert a páromé most a kisebbik szoba. Ha ez megoldható, tehát az édesanyjának nem lenne terhére, akkor szabad a pálya :)
Viszont nem függenénk egymástól, egész nyáron dolgoznánk, és én bármikor hazamehetnék vidékre, tehát sosem lesz kikerülhetetlen kényszer az együttlét; ha egy kis magányra vágyik egyikünk, bármikor leléphetek. Szerencsére a kommunikáció nagyon jól működik köztünk, szóval ez nem lesz probléma.
Remélem sikerült mindenre válaszolnom, és még egyszer köszönöm a kommenteket! :)
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!