Szerintetek csak hülyét csinálok magamból?

3 hónapja vagyok együtt egy sráccal (19) akit egy éve ismerek de csak kb 5 hónapja fordult komolyabbra a dolog kettőnk között! de azt nem értem benne hogy mikor velem van (pl sétálunk az utcán jól elbeszélgetünk) azután mindig találkozunk valamelyik haverjával! és bárki is az mindig jobban örül neki mint nekem szokott mikor először meglát! és bárkiről legyen szó mindig elkezd vele beszélgetni de vagy negyed órán keresztül és mintha megszünne a világ és ott se lennék! képes úgy beszélgetni velük hogy közbe rám se néz hozzám se ér (még a kezem is elengedi olyankor) ! és ha próbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe nekem 2 szóval reagál azt dumál tovább neki! -.-" múltkor is találkoztunk valakivel majd utána bejelenti nekem hogy ezt a gyereket ki nem állhatja amúgy -.-" most mi ez már? ha elmegyünk együtt bulizni akkor is zömmében inkább a haverjaival van mint velem! vagy ha én viszem társaságba akkor az én haverjaimmal van -.-" feltalálom magam mert mindig elbeszélgetek valakivel... de most ennyire nem kívánná a társaságom? ez nekem nagyon fúrcsa mert az előző barátommal (2 éve) a megismerkedésünktől fogva kerestük egymás társaságát és nálunk fordítva volt mikor a haverjaival volt vagy én az enyémekkel és találkoztunk akkor volt ez a kizártuk a külvilágot feeling... mindig kerestük egymás társaságát és tudtam hogy ő is nagyon szeret velem lenni! és a mostani barátomnál ez annyira elszomorít! miért lehet ez ? ( de ha szexelünk akkor meg olyan figyelmes hogy én nem is hittem volna hogy egy fiú ennyire figyelmes lehet! figyelmes,semmit nem erőltet de mégis határozott, olyankor hihetetlenül figyel rám hogy jó legyen nekem stb... és sokszor ezt a fajta hozzáállást hiányolom a kapcsolatunk más területeiről is! )

L/19