Tényleg ennyire felfoghatatlan, hogy nem estem még szerelembe és, hogy annyira nem is vágyódom utána?

18 évesen az én koromban már szinte mindenki volt szerelemes. Nagyon sok fiú barátom van szerencsére, de kevesebben akikben tényleg megbízom. A legjobb barátnőm nagyon szép lány, neki már vagy 3 hosszabb kapcsolata volt és nem értette én miért nem akarom, hogy barátom legyen vagyis, ahogy ő fogalmazott "megengedni egy fiúnak, hogy felszedjen". Tetszem a fiúknak, bár jelenleg ez most nem érdekel, pedig volt olyan, hogy a lányok már szinte rugdostak, hogy fogadjam el a meghívását 1-2 jelentkezőnek. Erre én inkább szépen visszautasítottam. Semmi okom sincs rá, de valami okból amint megkedvelnék valakit sípol a bennem lévő jelző, hogy meneküljek... Mégis mi van velem szerintetek?