Mit szólnál, ha apukád/anyukád félrelépne? Vagy már megtette?

Ha ezzel megbántotta aput/anyut, ha görény módon tette, mondjuk évekig hazudott, akkor utálnám, szerintem látni sem tudnám többet.

De mondom, függ nagyban attól a hozzáállásom, hogy a sértett fél mennyire sértett.

Már megtette, de nem haragszok rá, megértem.

Az egész 20 évvel ezelőtt kezdődött. Önfeledt szerelem, gondtalan élet. Vállalkozók fénykora, gazdagság, építkezés, gyerekek. Aztán teljek múltak az évek és jöttek a gondok, gazdasági visszaesés, harc a hivatallal, becsúszik még egy gyerek. Anya elkezd más férfiak felé kacsingatni, de nem lép félre, csak lélekben mást szeret. Nem is ilyen alkatú férfira vágyik, és ahogy telnek az évek kiderül, hogy a személyiségük is ellentétes. Bár apa lélekben szereti anyát, de ezt nem kapja vissza. A kisgyerekek neveletlenek, apa legszívesebben menekül otthonról, egész nap tévézik. Majd üzleti úton összejön egy másik nővel. Még sose tapasztalt élményben lesz része: egy nő képes őt szívből szeretni. Kiderül a dolog, de még próbálják menteni a menthetőt. 13évesen elkaptam egy emailt, amiben anya elmond mindent egy pszichológusnak. Egy évig titokban tartottam. Aztán véglegesen kiderült a dolog, szétköltöztek a szülők. Mindkettőjüket ugyanúgy szeretem. Sőt, most már sokkal jobban becsülöm a családomat. Nem okolok senkit, hisz mindkettőjük egyformán hibás. Vagyis nem hibás egyikőjük sem. Ennek így kellett történnie.

Már velünk is megtörtént, elvileg kölcsönösen megcsalták egymást. Apukám sosem mondta ki nyíltan, de innen-onnan mindig kaptuk a füleseket. A viselkedésével pedig egyértelműen elárulta magát. Nem igazán csodálkozom rajta, mert a szexuális életük egyenlő volt a nullával, és tulajdonképpen alig volt valami, ami még működőképesnek számított a kapcsolatukban.

Anyukám tovább tartotta magát, az ő csalfasága kiderült végül, ő maga mondta el. Megmondom őszintén, megsajnáltam, amikor könnyekkel küszködve próbálta szavakba önteni, hogy mit tett és hogy mennyire megbánta. Apa talán az első 4-5 évben még nőként kezelte, de aztán a megszokásé lett a főszerep, kb. további 15 éven keresztül - azt mondják.

Szerintem ettől sunyibb eljárás nem is létezik, már ami a párkapcsolatokat illeti. Büszke nem vagyok rájuk emiatt egyáltalán, de legalább tudom, hogy nekem mit kell másképp tennem.

"férfiak felé kacsingatni, de nem lép félre, csak lélekben mást szeret."

Es ezt te komolyan elhitted?

De ara nyos vagy!:)