Megcsaltak, de megbocsájtottam neki mert szeretem. Azóta mintha kicserélték volna (pozitív értelemben). Mi a véleményetek róla?

Kedves 10-es Válaszoló!

Igazán szép dolgokat mondasz, szerintem van is jogosultsága, de azért annak is van igazsága, aki kiadja a másik útját.

A megbocsátás valóban nagyon szép dolog, a baj az, hogy ott van még a bizalom, ami bizony elvész, az pedig nem jön vissza csak úgy, hogy OK, megbízom benned. Ha pedig nincs meg a bizalom, az megmérgezi a kapcsolatot. Sokan nem bosszúból vagy egóból döntenek, hanem azért, mert nem akarnak benne lenni egy olyan kapcsolatban, ahol nem bíznak többé a másikban - gyakorlatilag azért, mert nem akarják a 'szükségképpen' fellépő féltékenykedéssel agyonnyomni a másikat.

Emberek vagyunk, hibázunk, ez igaz. A mai "jogvilágban", mikor mindenhez jogod van, mindenkit mindenért beperelhetsz, fura módon pont arról feledkeznek meg egyesek, hogy az ő döntéseiknek, a hibáiknak is következményei vannak... Szerinted mi jár a fejükben, mikor félrelépnek? Tehetek bármit, úgyis megbocsát??? Ez nem ítélkezés annak a részéről, aki nem hajlandó megtenni - ha a másik úgy döntött, félrelép, a megcsaltnak is "joga" van a maga döntéséhez.

Írod a bizonyos körülményeket önhibán kívül, igaz, hogy másra is érted, de a megcsalásra is. Nos, önhibámon kívül hogyan tudom megcsalni a másikat? A megcsalás az esetek 98%-ban tudatos dolog, max. az "mentesíthet" a dolog alól, ha GHB-t adnak valakinek. Még az alkohol sem, hiszen ezzel az a baj, hogy az alkoholra kenik az egészet, hogy felmentsék magukat a felelősség alól, és ne legyen következménye a tetteiknek... Senki sem kényszeríthet valakit arra, hogy annyit igyon, hogy elvessze a kontrollt. Az igaz szerelembe ugyanis a lemondás is belefér. Ha tudom, hogy én ilyen vagyok, nem iszom annyit, megteszem ezt a párom kedvéért.

Haragszom a másikra, vagy nagyon csúnyán megbántott? Ha így lépek félre, az sem önhibámon kívül van, mert tudom, ezzel mekkora fájdalmat okozok. Magyarán, jóval nagyobb a büntetés, mint a "bűn". Fordítva is igaz, nem lehet mentség a másiknak, hogy én megbántottam vagy hanyagoltam. Igaz szerelembe mellesleg a büntetés sem fér igazán bele.

Nincs arra szabály vagy tanács, hogy mikor és/vagy miért kell megbocsátani, hiszen mindenki máshogy éli meg a szerelmet, mindenkinek más fér bele. Ha nagyon szeretek valakit, és ő is engem (tudom és érzem), de egyszer mégis megtette, TALÁN megbocsátanék neki, ha elfogadná, hogy az életben nem tudnék benne úgy megbízni, mint addig, és nagyon igyekezne meggyőzni arról, éreztetni velem, hogy szeret. Ha pedig másodszorra is megtenné, történhet bármi, teljen el bármennyi idő a kapcsolatban, véget vetnék neki.