Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Úgy érzem rosszul döntöttem 9 éve, mit tegyek?
Az elején kezdem: Elég nehéz körülmények között nőttünk fel a bátyámmal. Miután leérettségiztem nem tudtam tovább tanulni, ezért elvégztem egy gyorstanfolyamot és elhelyezkedtem gondozónőként egy magánklinikán. Közben megismerkedtem egy férfival, akibe bele is szerettem. 2,5 évig éltünk együtt boldogan. Már a menyasszonya voltam, mikor a főnököm, a klinika igazgatója elkezdett irántam komolyan érdeklődni. Bár szerettem a vőlegényem a főnököm vagyona elcsábított. Nem akartam tovább anyagi gondokkal küzdeni. Szakítottam az akkori párommal és hozzámentem feleségül. Azóta eltelt 9 év. 30 éves vagyok. Jó anyagi hátterünk van, elvégeztem az egyetemet, van egy kislányunk. De valahogy mégsem vagyok boldog, úgy érzem hiányzik valami az életemből. Pár hete találkoztam az előző vőlegényemmel, és rájöttem, hogy bárhogy is próbáltam, nem tudtam elfelejteni. Sajnos már neki is családja van. Tehetetlennek és üresnek érzem magam. Lehet, hogy annak idején nagy hibát követtem el? Mit tegyek?
(bocs, ha hosszúra sikerült, de nem tudtam máshogy leírni)
Ha nem lennél pénzéhes akkor nem lenne most ez. És ne gyere nekem azzal h de az anyagi gondok. Én semm élek jó körülmények között és a vőlegényem sem mégsem hagynám ott senkiért, pláne nem csak a pénz miatt
Elbasztad. Ez van. Csak magadat hibáztathatod
Van egy férjed, akit szeretsz, és egy kislányod + jó anyagi háttér. Nem hiszem, hogy ez a hiány a volt vőlegényed lenne.
Az, hogy amikor újra láttad, úgy érezted, még mindig szereted, betudható annak, hogy egy 19 éves lány hogy szeretett régen egy srácot , és a boldog emlékek előtörtek. :)
Vagy pedig derekasan elcseszted, hogy a pénzszag után mentél. :P De ha már meghoztad a döntést, onnantól hiába rágódsz rajta, mert nem tudod visszacsinálni sehogy sem. Inkább légy boldog a jelenlegi férjeddel, és lásd be, jó életed van, és a kislányodnak is jobb élete lehet, habár egy undorító és anyagias döntés miatt.
Egyszerűen bocsáss meg magadnak, és lépj tovább, mert az önmarcangolás semmit nem old meg. ;)
Én nem foglak leszólni, mert nem tudom teljesen beleképzelni magam a helyzetedbe. Ha annyira rossz helyzetben voltál, lehet, hogy ez tűnt a legjobb megoldásnak.
Viszont mostanra van egy kislányod. Ha másért nem legalább miatta megérte az egész. 9 év után bármelyik házasságban előfordulnak mélypontok, de ezt nem szabad visszavezetni arra, hogy annak idején jobb lett volna, ha azzal a másikkal maradsz. Valószínűleg azért érzed úgy, mert vele még szabad voltál és csak a jóra emlékszel, de képzeld el, milyen életed lenne, ha együtt maradtok. Amit érzel, az csak egy kislány (mert 19 évesen az ember még nem igazán felnőtt) érzelmei.
Szóval, ha ennyi idő alatt, csak most kezded el azt gondolni, hogy máshogy is lehetett volna, az nem az akkori döntésed miatt van, hanem egyszerűen bármely házasság velejárója. De az, hogy ilyen szép életetek van együtt (gyerek, ház, még egyetemet is végeztél) azt jelenti, hogy igazából jól csináltad.
Ja mert ha nekem nincs egyetemem meg csiricsáré házam meg.... de boldog vagyok a párommal akkor én szarul csináltam??
Minden pénzéhes nő (mert az vagy) ezt a sorsot érdemli h boldogtalanul élje le az életét
"Téged a leggyötrőbb kérdés bánt, barátom, ami embert bánthat: mi lett volna, ha..?"
Sose fogod megtudni, úgyhogy túl hosszan nem is érdemes ezen rágódni, mert csak magadat (és esetleg idővel a családtagjaidat) mérgezed vele. Azt választottad, amit. Ha akkor az tűnt helyesnek, akkor nyugodj meg, az is volt. Most pedig arra koncentrálj, hogy a jelenből hozd ki a lehető legjobbat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!