Most akkor miért is van ez? Mit tegyek?

Miért nem kívánod? Elkövetett olyan dolgokat, amik rosszul estek neked? Nem lehet, hogy ez csak egy hullámvölgy?

Hát, enm hangzik túl jól. Kezdjetek el randihelyzeteket teremteni, hátha egy kicsit nosztalgikus lesz, és a szép idő visszahozza neked a szerelmes gondolatokat. Ha meg nem, de szakítani nem is akarsz majd, szeptemberben a távolság úgyis eldönti a dolgokat.

Neked van szívfájdalmad, így neked kell lépned. Hogy ez a kapcsolat ér-e még valamit, az majd meg fog látszani a fiú reakciójából. Persze nehéz véget vetni valaminek, de ha Te rendesen leülsz vele beszélgetni (vagy egy lehülyézés alkalmával arra kanyarítod a szót, hogy egyáltalán szeret-e még, vagy hogy áll hozzád, ,,most őszintén"), akkor rendesen kell hogy reagáljon. Ha türelmetlen lesz, agresszív, nem éri meg vele maradnod. Az a fontos, hogy folyamatosan tájékoztasd őt beszélgetés közben az éppen felbukkanó gondolatokról, ne hallgass el semmit. Szólhatsz neki, hogy neked fáj, ha lehülyéz, és szeretnél menni mászkálni vele. Akárcsak sétálni is, fagyizni közben és nevetgélni. Ha ennyit nem tudtok megcsinálni feszültségek nélkül, akkor tényleg... valamikor már rég vége lett ennek.

Van olyan azért, hogy összebújtok? Hogy a mellkasára teszed a fejed? Mert egy ilyen szituációban elmondhatnád neki, hogy: ,,Figyelj... Én szeretlek." Egy kicsit állj a sarkadra, és faggasd. Jó, ha az ilyesmit humorral párosítod. Tudod, ,,minden viccben van valami komolyság". Szóval aztán mondhatod, hogy ,,Tudom, hogy Te is szeretsz. Márpedig ha szeretsz, elviszel sétálni, és veszünk nekem fagyit." Ha elutasító lesz egy ilyen aranyos kijelentésre, akkor már jogosan felkaphatod a vizet, de legalábbis bevallhatod, hogy mostanában nem tetszik a viselkedése, és hogy olyanok vagytok, mint egy nyugdíjas pár.

Mutass neki példát azzal, hogy beszélsz az érzéseidről. Kérdezd meg sűrűn, hogy épp mire gondol. Erre engem a barátom tanított meg észrevétlenül, ellestem ezt tőle, úgyhogy ha kétely támad valamelyikünkben, öt perc alatt megbeszéljük ordibálás nélkül (sőt, közben megy a kuncogás, és a ,,jaj te, de hát én szeretlek"). Ez valami iszonyatos nagy dolog, amit megtanított nekem, bár ő nem is tudja. :)