Szerintetek lehet egészséges lelkületű egy olyan ember, aki mindig egyik kapcsolatból a másikba lép át, sosem tud kb. egy hetet se egyedül lenni?

Az exemről van szó. Igazából már velem is az volt a szitu, hogy 5 éves kapcsolatból lépett ki éppen az előtt, hogy összejöttünk. Engem ez aggasztott akkor is, de végülis megnyugodtam, merthogy előtte egy évet már külön voltak és a végén már nem is laktak együtt. Most velem szakított 3 hónap után, és már azon a hétvégén elutazott az új csajjal. Nekem ez annyira furcsa, hogy így hogyan lehet tanulni a hibákból, tanulságokat levonni, átgondolni, lehiggadni, lezárni, meggyászolni, elengedni, stb.

Nem a féltékenység beszél belőlem, de nekem ez akkora csalódás, hogy belegondolok, hogy 8 éve nem volt egyedül gyakorlatilag semennyit, szerintem ez nem oké. Vagy én látom furán?