A ribancok megváltoznak egy idő után?

Ezt most komolyan kérded? Szerinted egy ember élete során mennyit változik? Te olyan vagy mint 5 éve?

Nem az ilyen lányokat akarom védeni, hanem azt hogy egy ember az élete folymán sok mindenen keresztül megy.

Ezek alakítják a jellemét. Nem tudhatod miért került ilyen helyzetbe.

Szerintem az hogy ebből él vagy élt, nem jelenti azt hogy nem tud szeretni vagy hűséges maradni.

Sok embernek olyan a munkája, ami nem is ő valójában,nem gondolod?

Szerintem, ha valami megfogott benne, az lehet hogy nem is véletlen. Az a baj az emberekkel, hogy

általánosítanak. Minden rendőr buta?, minden szőke nő buta?, álszentség, az általánosítás.

Én mindig úgy "ítélkezem", hogy belegondolom magam a helyébe, vagy a miértekre keresem a válaszokat.

Ne ítélj a külső alapján!!Lehet hogy érző szívet takar!Azért mert a testéből él még lehet rendes!

mitől jobbak azok a lányok, akik a bulikban piáért meg egyebekért lesz@pnak a parkolóban?

Igen. Én személyesen ismerek egyet aki már 17 évesen rájött, hogy nem ez a helyes út. Van akinek később érik be a feje lágya. De előbb utóbb beérik.

35 fölött mikor öregednek... Veszítenek a vonzerejükből... Onnantól kezdve már... Nem sokra megy a ribancságával.

ÁLLJ!

Lepontozás következik már tudom előre. DE!

Mindig visszafogott, szégyenlős voltam, egy átlagos-normális lány, majd 16 évesen elkezdtek érdekelni a fiúk, és 19 éves koromra túl voltam olyan kapcsolatokon (konkrétan 5 párkapcsolatról van szó) ahol én húztam a rövidebbet. Ha szerettem akkor azt nagyon szerettem, és ki is mutattam, engem csak kihasználtak, stb...összetörték a szívemet, egy értéktelen senkinek láttam magam, stb. Ezeket miután kihevertem 4 kapcsolatom volt, mindenhol csak játszottam a másik érzelmével, és olyan körökben találtam magam, ahol a szex a munka, 1 évig jártam szállodákba szórakoztatni, kísérni, és szexelni pénzért, de mindig megválogattam a partnereimet, és a betegségek elkerülése végett csak érvénes és friss papírok felmutatása után beszélhettünk bármiről is.

majd összejöttem valakivel, akit már ismertem régről, de nem tudták mivel foglalkozom, mert hozzám soha nem jött senki. Szimpatikus volt, régen is tetszett, de féltem ő lesz aki legközelebb átverne, így nem léptem azelőt...

úgy éreztem elmondok mindent, mert el tudnám vele képzelni a jövőmet, és ha így is kellek neki, akkor felhagyok az e-fajta "munkával" Így is lett hosszas beszélgetés után, anyit mondott, mivel őszinte vagyok vele rám bízza hogyan döntök. Két lehetőségem volt, maradok a munkámba és akkor nincs nekem, vagy felhagyok, és megpróbálunk komoly kapcsolatot. Én a második lehetőséget választottam.

Immár 8 éve boldog kapcsoaltunk van, 5 éves a lányunk, irgalmatlan jól főzök, minden kívánságát lessük egymásnak, még mindig úgy szeretjük egymást, mint akkor, és soha, de soha nem hazudtam neki, és nem volt másal kapcsolatom.

A világ legőszintébb, és legszenvedélyesebb kapcsolatában találtam magam, és remélem így marad ameddig csak lehet.

(Mellesleg sosem féltékenykedünk egymásra, mert bízik bennem, és szerintem az váltotta ezt a bizalmat ki, hogy nyiltam elmondtam magamról minden részletet)

Azért ezt sok szempontból lehetne körbe járni, hogy miért estek ebbe a helyzetbe, és hogyan változtak meg.

Annyi minden befolyásol, korlátoz minket, van mikor a túl sok szabadság a rossz, hogy ezt nem lehet így megválaszolni.

Most mondok egy példát.

17 évesen ha kapcsolatot kezdtem volna valakivel, lehet, hogy már utálnám a férfi népet. Nem az ő hibájukból, hanem mert senki fia nem tudott volna meggyőzni, hogy éretlen vagyok még egy kapcsolathoz. Hála az égnek nem jött össze senkivel. Aztán történt egy törés az életemben ( nem párkapcsolati) ami miatt totálisan más lettem, és az értékrendszerem nem hasonlít, az akkorira.

Így kikerültem egy olyan önhibámból fakadó csalódás halmazt, aminek nagyon örülök. Így nem ferdült el az utam, és sokkal gazdagabb lettem, és másképp is kezdenék bele egy párkapcsolatba...

Ez nem azt jelenti, hibát nem követek majd el, vagy nem fog érni csalódás, de tudom, hogy nem fogom magamnak "feleslegesen" gyűjteni a rosszat, hogy aztán gátlástalanul visszaadjam, vagy bosszút álljak.

Szóval nem mindegy az sem, kit mikor, milyen szakaszban érnek az élmények, mennyire van rá felkészülve, milyenek a körülmények, a környezete, a családja...

A kapcsolatok nagyon törékenyek, az ember pedig olyan mint egy porcelán. És az egész világban, mindenki még egy külön kis világot alkot, amit meg kell ismerni ahhoz, hogy véleményt alkothass, és megérthesd. Hisz ahogy egy előttem lévő már írta, én is úgy állok hozzá, a viselkedés, mindig valaminek a következménye.

A kérdésedre válaszolna, előfordulhat, ha valami megváltozik benne gyökerestül, de van aki egyszerűen ilyen típus.