Mi a véleményetek erről?

Szasztok 17 éves(LÁNY) leszek 2 hónap múlva. Ott aludtam a barátomnál. el felejtettem a szüleimmel meg beszélni hogy 2 napot maradnék,nevelőapával élek aki picit szigorú velem és küzdenem kell hogy elérjek valamit nála, ezért inkább 1 nara mentem el,a barátom felkapta a vizet meg sértődött és hazafelé uton nem szoltunk egymáshoz csak egymás előtt,mögött mentünk...fel szaladtam a lakásukra össze szedtem a cuccom.Előző nap igy is össze vesztünk azon hogy amikor össze veszünk eszébe jut a szakitás mert hogy elvileg én vagyok a hisztis, pedig ő problémázik mindenen...utánnam jött..elkezdem futni a cuccomal de el kapott...sokáig áltuk ott..és meg kérdeztem hogy szeret ? azt felelte, hogy igen,kérdeztem hogy folytatni akarja ? azt mondta igen, kérdeztem tőle hogy tovább tudna lépni ? azt mondga tovább de nem hinné hogy boldog lenne,és meg keresne pár nap után,azt mondta amikor össze veszünk néha jobb lenne neki egyedül mert olyankor ideges, már nem emlékszem hogy pontosan hogy mondta, de igy volt kb.Meg hogy facebookon megnézi régi kapcsolataiból a lányok fényképét...vagy egy lányét csak úgy...de azt mondta hogy ennek nincs semmi jelentősége,erre nem lettem mérges mert el hiszem, de változni fog a helyzet hogy többet mehessek de mindenhez idő kell..és mindig ideges lesz és hisztizik :( kelti a feszültséget..és utoljára meg kérdeztem tőle hogy miért mondja nekem azt h. mindig velem marad? úgy is gondolja ? azt mondta igen bele gondol hogy milyen lenne ha mindig együtt lennénk de szeret..és nem akar szakitani..:( de én amúgy járok szihológushoz meert kicsit lelki beteg vagyok az igazi apukám miatt..és nem teketek arrol hogy akit megszeretek nem tudom el engedni..amikor ma megtörtént ez a veszekedés és ahogy válaszolt azokra a kérdésekre amiket kérdeztem össze dölt bennem a világ rögtön pánikba estem hogy elvesztem..nevelőapám okozza a feszültéget mindig mert ő a szigorú..:( nem akarom hogy el hagyjon :'(