Én bonyolítom a dolgokat?

Barátnőmmel nagyon jól megvagyunk (voltunk?) . Tegnap, csak egy pillanatra találkoztunk, de minden rendben volt. Ma nem tudtunk találkozni, mert közbe jöttek neki dolgok. Ezzel egy picit fel is bosszantott, ugyanis egyik pillanatról a másikra dobta be, hogy nem jó . Felhívtam, hogy találkoznunk kell, ideges voltam nagyon. Akkor úgy hallottam a hangján, hogy "megijedt" és teljes mértékben bocsánatot kért, hogy nem tudott eljönni ilyenek. Éreztem a megbánást rajta. Majd beszélgettünk neten, és nekem nagyon fura ahogy ír. Valahogy mindig megéreztem, ha gáz van vagy valami nem olyan mint 2 percel ezelőtt volt. Nem érzem az írásaiban azt a fajta átütést amit eddig.. Olyan snassz az egész, mintha valami lenne, csak próbálja takargatni. Eddig " Aludj jól, nagyon szeretlek, reggel írok, csók" stb -vel váltunk el. Most csak egy "Joéjt kicsim szeretlek!" -et írt.. Mióta felhívtam ilyen.. Szerintetek túl lihegem a dolgot? Nem kéne ennyit gondolkodnom azon, hogy valami van?