Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezt érdemlem, ha visszautasítom álmaim hercegét?
Tehát... tudom, lehet kicsit nemnormális dolog, de kb. fél éve tapasztalom, hogy az a srác aki nekem nagyon tetszik, de nagyon nagyon a legjobban ahogy lehetséges, közeledett felém. Meggondolatlanságból, meg azért mert közben olyan dolgokat is csinált, amik nekem nem szimpatikusak (enyhén szólva, ezt most nem fejtem ki)nem igazán viszonoztam ezt az érdeklődést, (sőt.) holott nagyon is tetszett.
Meg bevallom legnagyobbrészt féltem. Csak attól, hogy túl jó lenne jóban lenni vele.. (ez is mekkora hülyeség?! válaszokat rá! :)))
De eközben rengeteg önmarcangoláson mentem át, az elején még szépnek éreztem magam, viccesnek, életvidámnak, (2 "barátomtól/haveromtól" el is távolodtam :( ), de aztán megutáltam magam amiatt, ahogy viselkedtem vele, és nem tudtam jóvá tenni, (mármint szerintem viselkedtem nagyon rosszul, egyébként csak közömbös voltam, miközben én nagyon is a közömbös ellentéte, egy annál sokkal jobb akartam lenni) és ő közben beszélgetett ilyen-olyan lányokkal, én meg alaposan féltékeny lettem, elhatároztam, hogy többet nem gondolok rá. De ahogy vége lett a "beszélgetésnek" én egyből rájöttem, hogy egymáshoz tartozunk. (naivitás?! igen vagy nem?)
Aztán jött az egész elölről. Most ott vagyok, hogy... azt hiszem nagyon szeretem. Akármit csinál, vagy mond, nem érdekel, nekem tetszik és kész. Nem tudom mikor lesz vége, nem is érdekel. Viszont van most egy ember.. aki min. 10 évvel idősebb nálam, és nem akarok gonosz lenni, de így látatlanba leírhatom, hogy... (kicsit) irtózom tőle... borzasztóan. Van benne valami, ami rettentően taszít. És ő nyomul. Van egy "kör" ahova járok. Igazából nem tudom megmagyarázni, de a barátaimmal járok oda, állítólag minden újat szívesen várunk 18 év alatt, vagy a körül, de ő idősebb mint mi vagyunk, cseppet sem bírjuk, és mindig eljön. Aztán ott beszélgetni kell vele, ami nekem egyszerűen kín. Aztán még hazafele is együtt kell mennünk, mert úgy jön ki a lépés, és Isten ments, hogy én ne legyek kedves vele.. Ő is annyira kedves, meg minden, de mintha ő lenne a SEMMI megtestesítője. Ha messziről meglátom elfog valami.. rossz. És sorolhatnám a negatívumokat, de azt hiszem hozzám áll legközelebb abból a körből, én meg kedves vagyok vele, meg még vicces is, amiből azt hiheti, hogy erőlködök, pedig nem, csak próbálom élvezhetővé tenni a jelenlétét.. szóval lehet hogy naiv vagyok, és azért gondolom, hogy tetszem neki, de lehet, hogy valami borzasztó ragadta el a bájamat.. én attól a férfitól irtózok! És lehet, hogy amiért azt akit akartam, elüldöztem, már csak ilyet fogok kapni?
16/l
buta vagy. nem kell jópofizni azzal a hozzád képest vén ***-szal, csakhogy neki jó legyen. ilyen esetekben egészséges az önzőség, nézd azt, ami neked jó.
neked pedig az a jó ha nem beszélsz vele. merthogy rossz érzésed van vele kapcsolatban ami tuti nem véletlen.
taszít, te meg jópofizol félelmedben.
ezt majd kihasználja és lesmárol meg rád fogja kényszeríteni hogy járjatok.
tapasztalat, beleestem ebbe a hibába mert annyira jót akartam mindenkinek, azt hogy bírjanak meg elviseljenek.
eljátszottam minden parasztnak a Teréz muttit mert azt hittem majd imádni fognak. hát csak kihasználták a félénkségem meg a naivságom.
amióta kiállok magamért és ha valaki nem megfelelően viselkedik velem és leosztom, azóta tisztelnek és csak olyan pasik mernek odamenni hozzám, akik nem a könnyen kapható lyukat keresik.
lehet hogy elvesztetted azt aki tetszett. lehet hogy nem.
ugyanígy, valahogy féltem boldognak lenni a te korodban.
valami 5 pasit így elszalasztottam.
az utolsót 18 évesen. vele nagy nehezen összejöttem de sosem mutattam ki hogy szeretem. le is cserélt egy nyálas pióca-csajra. évekig harcoltam utána csak ezért, hogy barátok legyünk.
számomra szinte csoda hogy megint összejöttünk.
ezzel a viselkedéssel amit csinálsz csak kisíklatod az életed, elvesztegeted a legjobb éveidet.
ne azzal jópofizz akitől hánysz és mutasd ki az érzéseid annak akit szeretsz.
lehet hogy késő. lehet hogy kinevet, vagy azt mondja bocsi, már más érdekel - de vesztenivalód nincs.
akkor legalább büszke lehetsz magadra hogy meg merted próbálni.
és még akkor sincs minden veszve ha teljesen úgy tűnik.
az én esetemben se volt - igaz, közben évekig szívtam. :D
utóbbi kommentelőnek köszönöm:)
és tudom, hogy elvesztegetem az éveimet, de szerintem én beleestem abba a szerelembe ami nyomorba dönt és stb. és puhány Teréz mutti fejjel nem tudom hogy jöjjek ki belőle. Talán tényleg csak beszélnem kell azzal a sráccal, mert egy kis kezdeményezésre nem röhöghet, akkor vele van a baj, és talán tényleg kiszeretek belőle.. voltak olyan perceim, amikor úgy éreztem, hogy már nem szeretem, és akkor is jó volt^^
De egyébként van még esély, hogyha néha mosolyog mikor meglát? Néha meg nem... De annyira ismerem már, hogy tudom, Ő is olyan gyerekes mint én, ő meg méginkább, mert úgy tudom a fiúk később érnek, és egykorú velem^^
És egyébként tényleg.. nagyon nehezen bírom kimutatni ha szeretek valakit,.. egyáltalán nem vagyok egy ölelős típus, és ezt sajnálom :(
Ja és nem volt még barátom, és neki sem barátnője... ami szintén egy jó dolog:D
Ja és az, hogy "félni boldognak lenni" mit jelent? Nem értem! Maga ez a mondat is megijeszt. Annyira jó minden, hogy ennél többet nem tudunk elfogadni? Inkább megvárjuk míg valami elromlik, és azután képesek leszünk rá? E gy bizonyos boldogság-szintet nem tudunk átlépni? Mit lehet ez ellen tenni?
Ja igaz. Van az a bölcsesség, hogy ne foglalkozz semmivel, csak élvezd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!