Az exem azzal fenyegetőzik, hogy tönkreteszi az életem, ott köp le ahol tud, és hogy agyonveret, meg ilyenek. Mit tegyek?

Azért bele sem gondolnánk, hogy olykor mi is zajlik egy válás esetén. Gondoljunk bele van a gyermek is. Sok esetben pont ő a szenvedő alanya az egésznek. Ráadásul akár zsarolásra is jó, csupán szét kell nézni. Álltalában anyuci zsarolja a voltot. Aki persze úgy is reagál rá. Akkor mi az elitélendőbb a gyermekkel zsarolni, vagy ha a volt férj esetleg olyat mond, de nem tessz semmit. Persze a telefonbeszélgetés rögzítése. Hát igen, de miről is van szó benne. Vagy csupán a gyermek felőli érdeklődést is ki lehet használni. Sok olyan esetet láttam,sőtt benne is vagyok amikor a gyermek zsarolás tárgya.Körülbelül két hónapja nem láttam a gyerkeket, akik ráadásul nem is tőlem vannak. De akkor is mellettem nőttek föl. Az is igaz, hogy tisztában vagyok vele, hogy mire képes a volt feleségem és szülei csupán egy kis haszonért. H aelhoztam volna a gyerekeket akkor rég kreált vádakkal a börtönben ülnék. Sajnos sok mindenre képesek ilyenkor az emberek, ha lehet ilyenkor őket annak nevezni. Ráadásul ugye az embernek megalázó amikor rá jön kivel is élt egy helyen, ráadásul mellette éli ki kamasz korát. Magyarán mondva az emberen átgázolva , megalázva kell elviselni ezt, s ráadásul , álltalában a jóra való férjek szeretik a gyermekeket, s pont az a gyenge pontjuk amivel zsarolják őket. Nos azért érdemes elgondolkodni, hogy ok okozat között összefüggés van. Valamikor két ember összekötötte életét, s most egymás legnagyobb ellenségei csupán a győzelemért vagy némi profitért.

Ez más tészta a tied. De ahol gyermek van ott sajnos ez van. Persze ehhez alacsony értelem is párosul. Szóval egy ami tény, Te vagy benne Neked kell látni. Légy közömbös és ne foglalkozz vele. Ha ártani akar neked akkor úgy is megteszi, ha a szája nagy akkor minek a gondot tetőzni még följelentgetéssel is. De szoktak olyat is csinálni, hogy értelmes emberek módjára megbeszélik a dolgokat. A konfliktushelyzetet kezelni kell.

Megbeszélni. Na igen.. Volt ilyen "élményem", hogy beszéljük meg személyesen a szakítást. Én naivan beengedtem a lakásomba, mert úgy gondoltam, emberek vagyunk, de kár volt a bizalomért. Mikor tartottam magam ahhoz hogy legyen vége, én is azt kaptam, amit a kérdező, megspékelve azzal, hogy kikapta a zárból a lakáskulcsomat és elviharzott vele. Még aznap zárat cseréltettem. Ennyit a "kultúrált kommunikációról..".

Hát ez gáz.