Szeretjük egymást! De a távolság. Kikészít mindkettőnket Mit tegyünk?

Kérd le neki kívánságműsorban:

http://www.youtube.com/watch?v=odJ7HmvwAiY

Ha tényleg szeretitek egymást, akkor együtt tudtok maradni távkapcsolatban is. Ha meg mégsem, akkor szétmentek. De ne azért szakíts, mert majd úgyis tönkremegy.

Igyekezzetek azon lenni, hogy a jövőtökben ne egymástól messze legyetek. Addig is, ha szerelem és bizalom van, a távkapcsolat is működhet, persze nehezebben.

Szia!

Teljesen megértelek, átérzem a helyzeteteket. A párom és én szintén távkapcsolatban élünk, 200 km-re vagyunk egymástól, én egyetemen, ő dolgozik, egy hónapban egyszer vagy kétszer látjuk egymást. Nem mondom, hogy egyszerű kibírni ezt a távolságot, de nem is lehetetlen, mi már másfél éve élünk így. Tervezzük az összeköltözést, de mivel még a szüleim finanszírozzák az ittlétemet, ők pedig utálják a páromat, legkorábban másfél év múlva tudunk összeköltözni, addig kénytelenek vagyunk várni. De segít, hogy minden nap beszélgetünk, főleg skype-on, és olyan gyakran megyek haza, amilyen gyakran csak tudok. Próbáljatok ti is minél többet beszélgetni, mondjatok el egymásnak mindent, így kisebbnek tűnhet a köztetek lévő távolság, még ha csak lelkiekben is. Nekünk pedig ezen kívül még az a tudat segít, hogy már csak X hónap és végre összeköltözhetünk :) Látjuk a célt, és ez erőt ad nekünk a folytatáshoz!

Kitartás :)

Köztünk 300km távolság van. Minden megoldható ha nem lanyhul az érzelem, az érdeklődés a másik iránt. Nem vagytok már gyerekek,így ha komoly a kapcsolat lassan úgyis együtt fogtok élni. Ez erőt ad.

Nem kötekedésnek szánom, de ha ilyeneken gondolkozol, hogy jobb lenne-e külön a távolság miatt, akkor ott már nincs valami rendben, még ha azt is gondolod, hogy szereted. Ez tapasztalat.

23/N