Van-e értelme ezt tovább folytatni?

Üdv! Eléggé bonyolult kérdésem van vagy lehet hogy nem is kérdés inkább csak leírom hogy mi a helyzet és reakciókat várok rá.22 éves fiú vagyok, barátnőmmel kb 8 hónapja vagyunk együtt, nekem ő az első. (emiatt is fél hogy én még majd bulizni, meg csajozni akarok egyszer) Ezalatt már egyszer szakítottam vele, ami mondjuk annyi volt hogy délelőtt összevesztünk és estére már úgy voltunk, hogy kezdjük újra. A barátnőm 24 éves már volt több barátja is közte egy 4 éves kapcsolat is, sokkal tapasztaltabb nálam. Én eléggé zárkózott tipusú vagyok, emiatt ( vagy nagy részt emiatt) gondolom hogy nem megy nekünk a szex sem. Mondjuk a lehetőség is elég kevés rá ami engem kicsit zavar is, de nagyobb baj az hogy kevés az önbizalmam és emiatt vagy nem tudom mi miatt esténként ha nem jön össze semmi (ritkán jön össze) akkor hamar bevágom inkább a durcát és inkább úgy teszek mintha aludnék. (meg a másik hogy amikor összejön akkor sem az igazi) Elég sokszor vagy majdnem mindig már előre stresszelek hogy hogy lesz este, vagy hogy lehet-e valami vagy mit csináljak. A körülmények is kicsit zűrösek mert barátnőm anyukájával lakik egy kisebb lakásban és bent van a kutya is amivel semmi bajom nem lenne, de éjszakára sem lehet becsukni egyetlen ajtót sem mert akkor nyavíkol, tehát náluk a szex az nem megy, csak nálunk havonta max 3-4 alkalom de ebben a hónapban 2szer voltunk együtt talán úgy". Mondjuk az is igaz hogy keveset találkoztunk esténként. Egy suliba járunk de ő kb 30 km-re lakik és azért nekem is van más dolgom is ezért 1 héten 2-3szor vagyunk együtt sulin kívül. Barátnőm szerintem nem is vette sokszor észre hogy én megvagyok sértődve, de mivel gondolom hogy őt is zavarja a dolog hogy nem igazán megy ezért sokszor veszekedünk is. Lehet hogy más oka is van sőt biztos. Eléggé más természetű mint én, én sokkal nyugodtabb vagyok sokáig, nem mondom el a problémákat (ez mondjuk rossz), bár ma megpróbáltam. A másik baj az hogy ő már tervezi hogy gyereke legyen pár éven belül stb. de én nem érzem még magam késznek erre, egy kicsit talán még én is gyerek vagyok. De ugyanakkor szeretem őt és most nagyon rossz lenne nélküle. Szerintem meg lehetne oldani a problémákat, de most kéne eldöntenem már előre az egész életem? Mert ezt kéri kb és én attól hogy szeretem nem tudom hogy 2-3 éven belül szeretnék-e pl gyereket. Azt mondta ha igazán szeretném akkor nem gondolkodnék rajta meg hogy mással lehet hogy nem lennének ilyen problémáim. Ma is szakítottunk" egyszer. Sok idő után végre egyszer úgy alakult volna este megint hogy minden összejöjjön, kicsit játszottunk az ágyban stb. és én véletlen kicsit erősebben fogtam meg a kezét ami hátrafordult ( de nem direkt vagy ilyesmi, nem is volt olyan nagy dolog kb 1 perc múlva semmi baja nem volt), de ő megint bevágta a durcát. Bocsánatot kértem, aztán próbáltam kérdezni hogy mi a baj odabújtam kicsit de aztán feladtam. Így hát megint 1 remek esténk volt. De azóta egy kicsit beszéltünk, eléggé kivan ő is meg én is és annyiban maradtunk hogy majd még beszélünk. Nem szeretném őt hülyíteni de szaktítani sem vagyis fogalmam sincs hogy mit csináljak.