Van értelme folytatni vagy sem?

Szóval 24 éves vagyok. 5 éve együtt vagyunk a pasimmal és együtt is élünk kb 4éve.

Én egyáltalán nem látom rajta semmi jelét, annak, hogy ez akár komolyabb legyen. 1év korkülönbség van köztünk.

egyszerűen semmit sem akar közösen, velem. nekem is megvan a magam keresete, neki is. Az apósával élünk (aki elviselhetetlen). Mindenki belead ugyan annyit a rezsibe. Viszont az én anyukám nagyon sok mindenben segít. Pl kaját vesz a pasimnak is, nekem is plusszba (gondolok itt szalámira, joghurt, stb ilyen apróságok havi 2-3*)Ráadásul eddig még mosóport és ilyeneket is megvett anyum 8az ő apja ilyenekbe semmivel sem szállt be) Az ő szülei semmit sem segítenek nekünk, csak az én anyám.

Le is állítottam azóta mert nem érzem ezt fair-nek.

A másik, hogy szoktunk kapni mindig kis zsebpénz szerűséget (1-2ezer ft) hiába dolgozunk és még tanulok is mellette, de apum is így próbál segíteni nekünk.

Viszont volt már rá párszor példa, hogy én nem jöttem ki jól hó végén és 2 üdítőt vette nekem, amit a hétvégén már "követelt" is. Az természetes hogy én veszek neki zoknit, vagy csak úgy egy csokit. Mivel én járok pl dm-be többet szoktam látni ha fogy a tusfürdője, akkor veszek neki, stb. 8Ezt befejeztem már) Nekem nem kell a pénze de volt rá pl, hogy megszorultam és 2 üdítőről volt szó, és úgy vette, mintha tízezrekről lenne szó.

Megbeszéltük, hogy felújítjuk a házat, amit tudunk. mondtam hogy írjuk fel ki mennyit tesz bele és tegyünk félre közösen. Nem akar, mondtam hogy nem erőszak csak egy ötlet volt.

Szóval én ezekből az apróságokból szűröm le azt, mintha nem gondolná velem komolyan a dolgot.

Én nem vágyakozok sok mindenre. Pl nem vagyok az a tipikus jajj férjhez megyek gyerek kell, stb. NEM. ha úgy alakul ok, ha nem nem. Nem ez a legfőbb célom az életben, de azért jó lenne, ha esetleg mégis.

Szóval van ennek így értelme? Lehet, hogy csak 24 éves vagyok, de szeretnék kezdeni valamit magammal, hogy valamit fel tudjak mutatni és ne 30 évesen kapálózzak, hogy ha netán mégis pl gyerek lenne.

Néha úgy érzem mintha én pörögném túl, de ahogy gondolkozok rajta mégsem ez van...