Miért akarom megcsalni? Miért érzek így? Mit tegyek hogy elmúljon?

Én is érzetem így, tök rossz kedvem is volt, viszont mikor tényleg ott volt a lehetőség akkor egy sem felelt meg és el sem tudtam képzelni, hogy most komolyan meg is csaljam. Csak úgy gondoltam rá, de aztán meg úgy se csináltam volna, mert hát minek? Mindent megkapok tőle, szeret, imád, nagyon jól néz ki, jó az ágyban, átdumáljuk az éjszakát blablabla szóval tökéletes, csak épp nem új, és néha azért szerintem, főleg annak akinek volt benne része, kicsit hiányzik, az izgalom, az a fajta, mikor nem tudod, hogy milyen lesz, hogy most akkor tényleg össze fogtok jönni, most akkor lesz szex, hogy fogtok odáig jutni, meg mit tudom én. De álmodozni szoktam mindenfélékről, már nem is zavar, mert tudom, hogy amúgy nem tenném meg.

Viszont szerintem az elég gáz, ahogy elmondtad, hogy miért jöttél össze vele, meg hogy testileg sem tetszik. Szerintem nem vagy vele szerencsés, ne haragudj, de majdnem olyan a kapcsolatotok, ahogy írod, mintha nem a szerelmed, hanem jó testvéred lenne, azt kivéve, hogy dugtok, de amúgy te nem is kívánod.

Az ilyen vágyaknak két örök tulajdonsága van: mindig előjön, és mindig megbánod, ha beteljesíted. Az izzás, a vágyakozás abban a pillanatban foszlik szerte, ahogy beteljesül. Sokszor láttam már ilyet (és főleg nőknél), hogy képtelen a kísértésnek ellenállni, de amint megtörténik, már a szex első momentumait sem élvezi, nem olyan, mint amilyennek képzelte, és győz a lelkiismeret. A szexet félbehagyja, de ettől ez ugyanúgy megcsalás, ugyanúgy nincs visszaút. Olyan ez, mint amikor leszoksz egy cigiről, majd folyamatosan kínálgatnak, nem tudsz ellenállni, de amint rágyújtottál, magadba roskadsz, hogy több havi munkád ment sutba. Annyi a különbség, hogy ilyenkor egy potenciális boldog életed dobsz el, egy olyan vágyért, ami beteljesülésekor megsemmisül.

Ez a hormonális izzás sokszor előjöhet még életedben, sok emberbe szerethetsz bele pár napra, a kérdés az, hogy ki lesz az, akiért ezeket magadban rendezed el, ki az aki mellett DÖNTESZ. Az élet ilyen, nem kaphatsz meg mindent. Férfi vagyok, több mint 8 éves kapcsolatban élek és számtalanszor éreztem, hogy milyen jó lenne, ha a párom csak pár órára nem lenne, és ilyenkor kalandoznék kicsit. Azon aggódtam, mi lesz, ha ez később erősebben tér vissza, de mindig oda lyukadtam ki, hogy egyszerűen fele annyit érne egy ilyen sikeres kaland, ha a végén nem tudnám megosztani a párommal, hogy hogy megdöngettem azt a szöszit.

Hasonló helyzetben vagyok én is, azaz van egy párom akit nagyon szeretek, biztonságban érzem magam mellette (nem testileg) és eddig úgy éreztem hogy nem tudnék élni nélküle. Az utóbbi időkben azonban a szex egy olyan dolog volt amin inkább csak túl akartam lenni hogy neki jobb legyen, persze nekem is nagyon jó volt, csak nehéz volt nekiállni. Külsőleg viszont már nem jön be annyira. Amúgy 3 és fél éve vagyunk együtt.

Aztán az elmúlt hetekben megismerkedtem egy fiúval aki úgy vonz hogy azt sem tudtam hogy létezik ilyen. Úgy érzem hogy ha nem is miatta, de már csak a gondolataim, érzéseim miatt is jobb lenne ha otthagynám a páromat mert rájöttem hogy nem szeretem annyira ha más iránt ilyet tudok érezni... és inkább jobb egyedül mint olyannal akivel a vonzalom nincs meg már... főleg ha ilyen fiatal vagy, 24 évesen még annyi minden áll előtted, ne kötelezd el magad ilyen korán.

A történetemhez hozzátartozik hogy én addig nem fogok belemenni semmilyen szexuális dologba senkivel sem míg együtt vagyok a párommal, tisztelem annyira hogy nem csalom meg. De ez csak az én véleményem.

"Kedves első válaszoló,

sztem te állsz a legközelebb az igazsághoz... bár ez elég lehangoló h mindig lesznek ilyen érzések.... h lehet ezeket elnyomni? "

Első vagyok. Elnyomni ezeket az érzéseket nem lehet, csak az alkalmakat lehet kerülni. Tehát megelőzni lehet a bajt.

Én viszont azt mondom, hogy ha nem érzed magad boldognak, akkor ott gond van. 3,5 év nagyon rövid idő, és ha már most ilyen gondok nyomasztanak, akkor az később csak rossz lesz. Nem mondom egy szóval sem, hogy hagyd el, mert nem az a megoldás. De beszélj vele. Beszélj neki a vágyaidról. Ha nem hallgat meg, az azt jelent, hogy nem képes veled kommunikálni, és az már régen rossz. Gondolj csak bele, a nagyobb problémákat hogy fogjátok közösen megoldani?

Nem az a jó kapcsolat, ahol nincsenek gondok, hanem az, ahol ezeket a gondokat meg tudják oldani.

Radikális tanácsod adok: Szakíts! Akárki akármit mond, akármilyen elnevezést találnak ki ennek ("társszerelem"), az ilyen egyáltalán nem szerelem. Lépj ki ebből, mert ha vele maradsz, netán összeházasodsz vele, rámegy erre az életed boldogsága. Szenvedély bizony kell. Igaz, hogy egy idő után csillapodik, és akkor a szeretet marad (bár az sem olyan szeretet, mint amilyet te érzel most), de ha 2 ember között olyan a kémia és a kötődés, akkor az évek során a szenvedély vissza-visszatér hullámokban.

Lépj ki ebből a döglött hal kapcsolatból, és keresd az igazit, akit annyira imádsz és kívánsz, hogy szétszednéd darabokra.

Hidd el, tapasztalatból beszélek. Én, személy szerint inkább vagyok egyedül, mint szenvedély mentes kapcsolatban.