Normális, hogy ennyire hiányzik a Párom?

Nagyon szerelmes vagyok! Volt több hosszú párkapcsolatom is ez előtt, de senkit nem szerettem igazán szerelemmel..Aggódtam is, hogy "úristen, én nem tudok senkit se szeretni? Nem vagyok képes a szerelemre?" Ahha..most megkaptam :D Lassan 1 éve vagyok együtt a mostani Párommal, akibe első látásra beleszerettem, és ő is belém:)) Szóval tényleg minden happy, tényleg.

Csak egy bibi van: Távkapcsolat! Hetente 1-2 napot tudunk együtt lenni, de sajna van olyan amikor 1-1 hétvége kimarad és akkor 2 hétig nem látom. Tudom, vannak olyan párok, akik hónapokig nem látják a másikat. Én ezt nem is értem..Le a kalappal a kitartásukért!!

Na de az én gondom: Minden percben vele lennék legszívesebben és napról napra egyre jobban szeretem! Most 2 hétig nem láttam, és komolyan kezdtem megőrülni a hiányától, szomorú vagyok, sírni tudnék minden percben, meg akarom ölelni, csókolni, ilyen gondolatok voltak a fejemben. Viszont most 2 hét után egy csodás hétvégét töltöttünk most együtt :) Amikor vele vagyok, minden szép:) Csak aztán az véget ér és kezdődik újra a szokásos mókuskerék és hiába a csodás hétvége; ugyanezt érzem, mint előtte: nagyon hiányzik. Irigylem a kollégáit, hogy mindennap láthatják Őt és hallhatják a hangját:) :D Eddig legalább 1 nap találka is úgymond feltöltött érzelmileg.

Neki is hiányzom nagyon, de ő pasi és nem érzelmeskedik annyit.. Én amit érzek azt már betegesnek gondolom.. Annyira szükségem van rá, mint a levegőre. De valahogy el kéne fojtanom magamban, mert tönkre teszem magam meg a kapcsolatot is :/ Azt meg nem akarom!!!!!

Sajnos én nem dolgozom, munkanélküli vagyok, ezért is foglalkozom többet a bajaimmal, többet gondolkodom :S És az, hogy összeköltözzünk tervben van ugyan, de még nagyon sokára lesz, főleg ahogy a mostani helyzet áll (engem tekintve anyagilag)

Mindennap viszonylag elég sokat beszélünk FB-n, néha teló, de hát az nem olyan. Egy FB profilhoz nem tudok odabújni esténként :)

Szóval mit csináljak, hogy ne fájjon ennyire a hiánya?

Akármit csinálok, akárkivel beszélek mindig ott motoszkál a fejemben, hogy ő vajon mit csinálhat most, kivel beszélhet? stb.

Egyébként féltékeny nem vagyok senkire! Max. irigy, hogy ők vele vannak, én meg nem :)

Elvesztegetett, feleslegesen leélt időnek érzem, amit nélküle töltök és most hogy végre megtapasztaltam a szerelmet, ki is szeretném élni! Teljesen új érzés ez a számomra :D

Bocs, ha kicsit keszekusza lett, úgy írtam le a gondolataimat, ahogy épp eszembe jutottak, de a lényeg szerintem kivehető.

22/L