Mit tegyek? Hogyan viselkedjek? (Story lent. )

Hadd szóljak hozzá én is, mint aki a másik oldalt képviseli. Nekem is volt (nemrég szakítottunk, 3 év után) egy kedvesem, akit nagyon szerettem, de többnyire azért, mert olyan volt, amilyen nekem megfelel, és csak később derült ki mindkettőnk számára egyértelműen, hogy ez valójában nem önmaga, csak nem akart konfliktust a kapcsolatban. Szintén hasonló a helyzet, ilyen-olyan jelekből leszűrte, hogy nekem mi az ideális, milyenként tarthat meg, de sose mondtam neki, hogy legyen ilyen, különben most azonnal elhagyom. Így viszont, hogy sokáig elnyomta önmagát, olyan erővel akar kitörni a szabadságvágya, hogy az már nekem is sok, és végülis szakítottunk közös megegyezéssel, hogy 'nem illünk össze'. Szerintem ha a barátodnak van egy csöppnyi esze, rájön, hogy nem várhat el ilyet egy nőtől se, hogy legyen más, mint amilyen... Ha meg önmagatokként nem tudtok - kellő kompromisszummal - együtt lenni, akkor jobb minél előbb véget vetni a kapcsolatnak, mert aztán csak egyre rosszabb lesz, mert a ragaszkodás nem szűnik, csak fokozódik idővel. Persze fájdalmas dolog, mindkettőnknek fáj, hogy ezt tudatosítottuk, hogy nem megy a kapcsolat együtt, még ha szeretjük is egymást.