Ha valakit szeretünk, elfogadjuk úgy ahogy van, még akkor is, ha néhány tulajdonsága fájdalmat okoz nekünk?

Tegyük fel, hogy nem akar rád eröltetni semmit, nem bánt téged, csak hetente gyilkolászik és a pincében embereket nyúz meg, akik jajgatnak és a kérésedre kivágja a hangszálukat, hogy ne zavarjanak téged és ne is tudj az egészről. Ha ezt megtudnád, vele maradnál? Vannak hülye dolgok...

Meg kell ismerni a másikat jól.

Amíg nem ismered a másik embert, addig k..va nagy csalódások várhatnak rád. Az emberek többsége változik, jobbik esetben fejlődik, ami ellen nem nagyon lehet mit tenni. De azért olyan nagyot csak nem, vagy igen???

Két ember akik kapcsolatban vannak egymással, csak tudják, mit szeretnek egymásban, vagy nem???? Mi van ha egyik fél agya elkattan?? Mondjuk ez nem a legjobb szó rá...

Egyáltalán miért szeretünk egy másik embert?

A szeretet csak akkor működik jól, ha két oldalú és van bizalom és ennek a bizalomnak van alapja.

Lehet az elveink fontosabbak számunkra, mint a szeretet?

Nem elfogadjuk....sosem fogjuk igazából elfogadni.Akit őszintén szerelemmel szeretünk,azt a hibáival együtt szeretjük,és nem akarjuk elfogadni!

Ha már azon gondolkodsz,hogy jaj ezt én elfogadom benne,meg el kell fogadnom,akkor az nem szerelem.

Ill ez az én tapasztalatom.

25N

Nem fogadjuk el, de szeretjük...

Talán ez a legjobb dolog, hogy megértsük, miért létezik a fájdalom szó az önzésen kívül.