Jaj, azt hiszem szerelmes vagyok, vagy mégsem?

A dolog lényege,h kissé szórakozott ember vagyok, és elég nyíltszívű ,ami a szívemen az a számon,sokan nem is szeretnek miatta...meg nagyon bohém figura vagyok, a túlságosan földhözragadt dolgok,gondolatok lehangolnak,mindig az érdekeset,az újat az izgalmasat keresem, a párkapcsolataim is ilyenek voltak, mint a méhecske,virágról virágra szálltam.

Most kezdek összebarátkozni egy lánnyal,aki valahogy valódi érzéseket hoz ki belőlem, mindig mosolyog rám,kedves velem,biztat, és őszinte...és engem ez megfogott,ez szimpatikus benne,olyan ritka manapság őszinte lányt találni,aki nem kavar...olyan kedves barátságos,és én csak úgy szimplán baráti beszélgetéseket folytattam vele, és azt hittem,csak barátilag érzek iránta...de mostanában,ha ránézek,mindig megindul bennem valami,olyan furán érzem magam, jól esik ha láthatom,...aztán megyek a dolgomra,és nem is hiányzik, de mégis amikor meglátom,egyből nagyon feltüzel, zavarba jövök tőle,és jóleső érzés fog el, tegnap sokat néztem a szemébe,és álltam a tekintetét, de ma már nem is nagyon néztem a szemébe,mert zavarba hoz...de ha elválnak útjaink,én akkor is jól megvagyok,nincs bennem hiányérzet...ha néha eszembe jut jó érzés fog el...nem függök tőle,de mégis szeretem, olyan szabadnak látszik,mint amilyen én vagyok...akkor ez most szerelem,vagy mi?:)