Házas vagyok és ő is. Neten ismerkedtünk meg. Szeretne már találkozni velem, de ő már az első találkozásnál "azt" is akarja! Nagyon vonzódunk egymáshoz. Mit tegyek? Ti mit tennétek?

A helyedben elválnék és utána találkoznék vele. Az első alkalomra nagyon készülj, mert az lesz egyben az utolsó is, utána nem kellesz majd neki.

Sajnálom a párodat, hogy téged fogott ki!

Menj bele!

Találka szex, csak könnyedén, ha jó volt akkor még egyszer! Aztán mindenki meg a maga dolgára. Te haza a párodhoz. Ő kérdezi, na jó volt a mozi? Te a szemébe nézel, kis habozás után magadban enyhe zavarral: Igen. Aztán nézz a tükörbe és csulázz a saját szemed közé és élj együtt a tudattal! Patkányok vagytok mind a ketten, gerinctelen férgek. Semmi tisztelet nincs bennetek az ember iránt akivel összekötötted az életed és valaha ígéretet tettél neki, így most azzal, hogy ezt ide írtad önmagad szájából is segget csináltál, mert ha Te őszinte lettél volna és az érzéseid a párod iránt eszedbe sem jutott volna mással kapcsolatba lépni, amíg a pároddal együtt vagy. Ha már magadhoz kötötted feleslegesen egy házassággal, legalább azt a tiszteletet add meg neki, hogy mielőtt megcsalnád elengeded. Önző szemétláda!

ma 11:29

ez igen! - ez így van, gyönyörűen leírtad, végre egy temperamentumos ember akiben van tisztesség és becsület. pacsi

Menta.35 éves vagyok 11 éve házasságban. Érdekes mód én minden problémát meg tudok beszélni a párommal. Van gyerekünk is és meg tudnám oldani h ne úgy menjünk szét h belerokkanjon. Lehet normális viselkedéssel is csinálni. És soha nem jutna eszembe h megcsaljam a párom de ha mégis oda jutok akkor előbb elválok mert nem érdemli meg h a képébe hazudjak.

A házasságok nagy része azért menthetetlen mert nem komunikálnak, nem mondják el a gondjaikat.

Itt a legtöbbeknek biztos gyönyörű, makulátlan párkapcsolata van és volt is mindig...

Nem tudhatjátok mi áll a háttérben, szóval teljesen felesleges osztani az észt.

Nekem is van férjem (aki agresszív állat), mégis most egy ideje van mellette valakim, akivel szeretném leélni az életem. Mégis még csak szeretői státuszban vagyunk, mert MÉG nem tehetjük meg, hogy felvállaljuk. Kb. 2-3 hónap.

És nem, nem érzem magam gerinctelennek, mert amit én kapok itthon naponta, ezerszer undorítóbb és ocsmányabb, mintha 1000 férfival mennék félre.

De szívesen cserélnék veletek, aztán meglátjuk meddig bírjátok. És mielőtt jönne a kérdés, hogy minek mentem hozzá, a válasz az, hogy nagyon szerettem, akkor még nem viselkedett így, csak miután megszületett a lányunk. Ezt nem láthattam előre, hogy ennyire kikészíti az idegállapotát. Nem minden fehér és fekete...

Kérdező, szerintem ne menj bele. Feltéve ha hosszú távra tervezel.

24/N

#18 Örülök, hogy jó életed van. Örülök, hogy mindent meg tudsz beszélni a pároddal. De miért hiszed te is, hogy ez máshol is tud így működni? miért gondoljátok azt, hogy a megbeszéléstől a másik vágya megnő? ez egyszerűen nem igaz minden esetre. Meg lehet beszélni, hogy figyeljetek oda egymásra és lehet is jobban figyelni, de attól, hogy beszélsz róla a konkrét vágy nem fog nőni, max. lesz szánalom szex meg könnyítek rajtad, stb. Ami ideig óráig persze jó (terhesség, betegség, stb.) de amikor már az ég világon semmi baj nincs és mégsem megy akkor engedtessék már meg, hogy elkeseredjenek emberek és félrelépnek és kiélik önzőségüket anélkül, hogy szétbacnák a családjukat.

És félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy mondjátok azt, hogy ez jó, vagy hogy ti is csináljátok ezt.