Működhet-e egy kapcsolat, ha az egyik fél sokkal vonzóbb, mint a másik? Nem okoz-e ez kisebbségi komplexust a kevésbé attraktív félben?

Szerintem egy idő után az lehet a probléma, hogy a vonzóbb felet mindenki megnézi az utcán, a másikat meg kevesebben. Ez egy idő után feltűnik mindkét félnek.

De ha ez nem probléma. Egyébként én is hasonló cipben járok és néha úgy érzem nem illünk össze, pedig szeretjük egymást.

Vonzónak lenni sokféleképpen lehet!

Nemcsak külsőleg, de -és ez a tartósabb- belső tulajdonságainkban is. Tény, hogy kezdetben a külső fogja meg az embert, de egy idő után jóval meghatározóbbá válik maga a személyiség. És ha az vonzó, megnyerő, sziporkázó, csábító...nincs okod attól félni, hogy emiatt nem működik a kapcsolat.

Működhet, mert a "csúnyácska" fél gondolhatja azt, hogy: "lássátok, én nem vagyok egy szépség, mégis én kellettem neki, és nem ti :P"

És különben is, ha szeretik egymást, nem tök mindegy? Ha meg nem szeretik egymást, az sem a külsőn múlik, szerintem. :)

Természetesen működhet, mi magunk vagyunk erre az élő példa. Mikor a párom megismertem, egy egyszerű, kis semmitmondó emberkének láttam, semmi sem fogott meg benne, hiszen eddig más körökben forgolódtam, mindenkit az ujjam köré tudtam csavarni, akit csak akartam, hisz vonzó, dekoratív nő vagyok. Az első randi után úgy köszöntünk el, hogy akkor majd még találkozunk, de nem gondoltam komolyan. Aztán mégis adtam neki még egy esélyt, és egyre türelmesebb és kitartóbb voltam vele kapcsolatban. Ő már szeretett néhány hónap múlva, én még mindig nem tudtam beleszeretni, de szimpatikus volt és jól éreztem magam vele, hiányzott volna ha nem lett volna.

Egyszer úgy köszönt el tőlem - ugye, te nem engem kerestél? - és ekkor jöttem rá, hogy szerelmes belém. Valahogy attól a pillanattól jött egy érzés, és rádöbbentem, hogy hiszen én is szeretem, de még mindig hetekig nem tudtam kimondani. Aztán egyszer csak sikerült.

És bizony sokszor kínlódtunk ezzel, hogy kisebbségi érzése volt, képtelen volt elhinni, hogy őt is lehet szeretni, olyannak, amilyen. De igen is az élet bebizonyította, hogy lehet, és imádom, és csodálatosnak látom, és szerintem meg is szépült mellettem.