Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért csinálhatja ezt az exem? Amióta szakítottunk, mintha kicserélték volna! Pont olyasmiket csinál, amit én mindig hiányoltam mikor együtt voltunk, de hallani sem akar rólam.
Évekig könyörögtem, hogy csináljon jogsit, szétmentünk (ő mondta ki) másnap! elkezdett kreszre járni. Most hétvégén utazik (3 év alatt egyszer sikerült elutaznunk), ezt így hirtelen leszervezte, és kivett szabit is, amit amíg együtt voltunk sosem tett meg holmi kirándulás miatt, merthogy nem lehet, dolgozni kell. Folyamatosan bulizik (a közös bulizást is hiányoltam).
Kérdeztem tőle, az volt a válasza, hogy már nem nekem, hanem magának akarja bebizonyítani, hogy nem akkora lúzer mint amilyennek én beállítottam. Egyszerűen nem fér a fejembe ez az egész. Miért nem lehetett ezeket már akkor elkezdeni, mikor még mindketten hittük, hogy helyrehozható a kapcsolatunk.
válasza:Uhh, párszor el kellett olvasnom a kérdést, hogy felfogjam. :D
Úgy hogy rosszul közelítetted meg a dolgot. Nem hagytad, hogy ő maga döntsön, hanem mindezt ráerőltetted volna. Lehet pl, hogyha nem erősködsz, hogy legyen jogsija, akkor már magától rég megcsinálta volna, de hogy mondtad neki napi szinten és pláne, hogy a férfiasságát is kétségbevontad, így úgy érezte, hogy nem maga miatt csinálná, hanem miattad.
Azt is el tudom képzelni, hogy már a végére tényleg úgy érezte, hogy ő egy lúzer és nem is képes rá. Önbizalmát elvehetted teljesen neki, minden döntésénél úgy érezhette, hogy a te akaratod teljesül. Semmivel sem voltál megelégedve amit ő csinált, nem felelt meg. Egy idő után az ember ilyen környezetben begubózik. Azt is csodálom, hogy meg tudta tenni, hogy kilépjen a kapcsolatból.
És tudod vicces, hogy már nem vagytok együtt, valószínüleg nagy részét te ronthattad el a kapcsolatnak, de még mindig képes vagy őt hibáztatni.
"Miért nem lehetett ezeket már akkor elkezdeni, mikor még mindketten hittük, hogy helyrehozható a kapcsolatunk."
válasza:Én beláttam, hogy hibáztam, és el is kezdtem ilyen szempontból dolgozni magamon. De akkor is megszakad a szívem, ha ezt tényleg én tettem vele.
Szerintetek már soha nem leszünk együtt? Annyira szerettük egymást, de a végére teljesen lapossá vált a kapcsolat, otthon ültünk, nem csináltunk semmit, nem kaptam a szülinapomra semmit, teljes passzivitásba kerültünk. Én nem azt követeltem, hogy engem vigyen bárhova, többször elmondtam neki, hogy menjen a barátaival, nekem az is tök jó, csináljon bármit, csak lássam, hogy él, mert nem bírtam ezt a nihilt amibe belekerültünk. Folyamatosan együtt voltunk, de minőségi együttlét nem volt, csak mennyiségi. Végig éreztük, hogy ez a baj, és próbáltunk is változtatni rajta, de egyszerűen nem ment.
Erre tessék, most megy neki.
És persze nekem most nagyon tetszik, hogy olyan, mint régen, mint amilyennek megszerettem. Miért nem tudott mellettem is olyan lenni? Én hogyan segíthettem volna ezen szerintetek?
válasza:Annak örülök, hogy belátod azt is hogy hibáztál.
A saját szükségleteidet próbáltad ráerőszakolni, gondolom depis lett, azért ült otthon és nem volt kedve semmihez.
Igazából (szerintem), az önzőségeddel nem vetted észre, hogy neki mire lenne igénye, nem tudtál az ő nyelvén beszélni, és ezzel totál elnyomtad az ő személyiségét. Gondolom ez nem tudatos volt, ha most ennyire bánt a dolog, de vedd észre, hogy elég önzőség lenne, hogy amikor megváltozik, épp amiatt, hogy már nem nyomod el, akkor "rátelepednél" és mégis kell neked.
Nem hinném, hogy ebből bármi lehet, egy férfi szereti érezni, ha a nő őt férfiként kezeli, ugyanúgy ahogy egy nőnek is fontos, hogy nőként kezeljék. Te leromboltad a férfiúi mivoltját a folyamatos követelőzésekkel, ezzel szerintem totál elástad magad számára, nincs szüksége rád.
Próbálj meg továbblépni és a következő kapcsolatodban figyelj a férfi igényeire is, ne csak a sajátodra.
"egy férfi szereti érezni, ha a nő őt férfiként kezeli"
De ő kényszerített abba a szerepbe, hogy nem tudtam férfiként kezelni. Pont a valódi férfia dolgokra volt képtelen mindig is, ha nem oldottam meg helyette a dolgokat, akkor nem volt megoldva. Így hogy érezzem magam gyenge nőnek egy férfi mellett? Az egész pontosan ezen csúszott el, hogy hiába illettünk össze ezer szempontból, hiába szerettük egymást az utolsó pillanatig, én nem tudtam nőnek érezni magam mellette, ő pedig nem tudta férfinak érezni mellettem. De hittünk benne, hogy ezt helyre tudjuk hozni! Én járok most terápiára, mert én is azt érzem, hogy sokat kell változnom, de menet közben képtelen voltam. Azért feszegettem már egy ideje a szakítás kérdést, mert az éreztem, hogy ki kell lépni, kívülről kell látni a dolgokat ahhoz, hogy kitisztuljon a kép, mert már túl sok volt a tüske mindkét oldalon. És ezek szerint igazam volt, mert abban a pillanatban, hogy szétmentünk, ő újra férfi lett és én újra nő vagyok.
Nagyon szeretem, és szerettem az utolsó pillanatig. Még most is nagyon szeretem, és nagyon örülök neki, hogy végre magára talált, én pedig természetesen járom az utamat, dolgozom magamon. De nem szeretném őt örökre elveszíteni.
Igen, azt hiszem mindketten depresszióba fordultunk, amiből együtt nem tudtunk kimászni. De mindketten megerősödve egy kis külön töltött idő alatt, reálisan megbeszélve a hibáinkat, én hiszem, hogy lehet neki adni még egy esélyt. Legalábbis nagyon szeretném, mert én őt olyannak szeretem amilyen, csak valamiért elveszett mellettem és én is elvesztem mellette. Tényleg sokszor olyan sárkány voltam, hogy nem ismertem magamra.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!