Ennyi? Kész, nem kellesz még ha a szívedet is adod nekem?

Volt egy "kapcsolatom" nyáron kezdődött. Én épp akörül töltöttem be a 19. születésnapot.

19 éves vagyok tehát, 19 év semmi. Egyszerűen mindig vágytam rá, h szeressenek, szerelemből, de soha nem kaptam meg. Nos ez a 25 éves srác, akivel megismerkedtem anyukám munkatársa. Ő keresett fel engem, ő kezdeményezett.

És hülye kis, naiv liba meg rögtön beleszerettem. Még akkor is, ha megalázott...

Elég fura volt az egész, tele ambivalens érzésekkel. Én gyűlölöm/gyűlöltem és szeretem/szerettem is.

Egyszer elmondta neki az érzéseim, közölte, h nem tudja viszonozni és soha többet nem kereset.

Igazából csak meg akart fektetni, végig erre ment ki a dolog. hiába akarom én belebeszélni, h voltak érzései irántam, mert ha nem lettek vna, akkor, h tudott vna úgy megölelni meg ilyenek, de ez hülyeség.

Ma újból láttam, és ő is engem, de valószínűleg ez őt egy cseppet sem hatja meg.

De hogy lehet egy ember érzéseit így kidobni az ablakon? Hogy lehet vki felé ennyire nyílegyenesen kimutatni, h semmit nem ér a szeretete.

én még 3 hónap után is egyedül vagyok és miatta sírok. Ő meg? Kitudja, gondolom van barátnője, boldog élete nekem meg semmim és ez rohadt nagy szemétség.