A bizonytalanság húzza fel az idegeimet, ha lépnék és kiderülne hogy nem jövök be neki akkor megnyugodna a "lelkem"?

ott kezdődött hogy folyosón sokszor nézett, ha a barátnőével ment akkor is , ha egyedül, sokszor mosolygott rám(mondjuk ő alapból mosolygós)

első dolog, mikor születésnapom volt csak úgy, rámkiáltott folyosón hogy boldog születésnapot(úgy hogy nem zajlott le köztünk még semmi komoly beszélgetés se, és még infóórája sem volt előtte hogy fészbukon megnézze xd)

jó aztán még párszor, feltűnően néz..de nem lépek, mert ottvan hogy áhh nem akarok most kapcsolatot, a csaj szeret kocsmába járni, van egy pár fiúhaverja, jól kijön az emberekkel, én meg inkább a komolyabb barátságokat tartom fontosnak...de aztán persze idegesítő mert ha meglátom mindig olyan marha aranyosan néz ki.xd. és mindig köszönünk egymásnak

idegesítő mert nem tudom hogy mit hagytam ki, ugyanakkor ottvan ha lépnék akkor hamar vége lenne, és úgyse ,vagy az hogy totál félreértem a szitut és csak alapból rámosolyog mindenkire a csaj.jah és egyébként már vagy fél éve nem volt kapcsolata szal ezt sem értem

ti mit tennétek a helyembe, komolyan már örülnék ha történne vmi ,már az is jobb lenne, hogy tudnám hogy nem

18f