Mindent tönkre tettem. Hogyan álljak most hozzá, hozzánk? (Hosszú lesz)

3 év után szakítottunk. Tudtam, hogy amit csinálok az ide vezet, de képtelen voltam változtatni. Ez a hideg vizes zuhany most nekem marha jót tett, már látom, hogy mikben kell változnom, találtam is egy pszichoterapeutát, elkezdek a dolgok mélyére nézni, ideje volt, mert már régóta tudtam, hogy kellene dolgozni magamon, csak nem bírtam rávenni magam. Úgy váltunk el, hogy bőgtünk mindketten, még szeretkeztünk két utolsót zokogva, az elköltözésnél is még elhangzott, hogy szeretlek, én is szeretlek, hiányozni fogsz, te is nekem.

Én igazából nem akarom, hogy ennek vége legyen, annak ellenére sem, hogy tudtam, hogy ahogy élünk, az úgy nem mehet tovább. És azt is tudtam, hogy ez az én hibám.

Együtt dolgozunk, úgyhogy nap mint nap látjuk egymást. Tudom, hogy én csesztem el, el is mondtam, bocsánatot is kértem. Egyszerűen nem tudok most hogy viselkedni. Néha a vécében bömbölök, nem tudom, hogy úgy kellene viselkednem, mintha minden oké lenne, és én erős lennék és jókedvű? Vagy maradjak apró pici bociszemű morzsa, ahogy most érzem magam? De ezzel csak megalázom magam nem? Vagy ilyen helyzetben az embernek pont, hogy meg kell alázkodnia egy kicsit?

Szeretem, de attól félek, hogy ő már nem kér többet abból, hogy bántom. De most teljes erőmmel azon vagyok, hgy megtanuljak másként élni, viselkedni, olyan nem akarok lenni amilyen voltam. Csak persze könnyebb lenne a másik támogatásával változni, mint egyedül.