Lányok, mi az ami számotokra nagyon kiábrándító?

#21:

Sosem fenyegetőzött öngyilkossággal, és szerintem nem is fog.

Viszont mint írtam, volt amikor próbáltam megmondani nekei, hogy nem működik, és egy apró veszekedésbe torkolva, sírt és remegve majdnem elájult.

Szó szerint meg kellett tartanom, hogy ne essen össze. :(

Pontosan ez az az ok amiért nem merem konkrétan elmondani neki. Sok egyéb dolog is van közötte, amiért inkább ezt választanám, hogy kiábránduljon belőlem...

És nem vagyok egy g... ember, nem tudnám megcsalni úgy, hogy megtudja, szeretem is, de a fény kialudt.

Sokat is köszönhetek neki, de nem akarom sem az én időmet sem az ő idejét tovább rabolni, nem érzem úgy, hogy ő lenne a másik felem, és képes lennék vele egy életet leélni.

Most sokan biztosan azt gondolják ebből az írásból, hogy még is g... vagyok, hiszen tudhattam volna már ennyi idő alatt.

Nem, nem tudtam. Voltak jelek, de az ember szerelmesen máshogyan lát dolgokat.

Mitől halt ki az érzés?

Sokszor számomra nagyon csúnyán megbántott, és a tüske bennem maradt.

Most az élet olyan választás elé állított, hogy muszáj nyárig megoldani a helyzetet.

Az egyik gyermekem hozzám költözik, viszont míg én az ő lányát sajátomként szeretem és kezelem, addig ő az enyémeket már nagyon távolságtartóan.

A két dolog összefügg, hiszem a gyermekeimmel való viselkedése miatt nem akarom hozzánkköltöztetni a Gyermekemet.