Nem tudom elfelejteni, pedig muszáj. Mit tegyek? Bővebben lent.

A nyár végén megismertem egy lányt, mindketten akkor mentünk egy munkahelyre dolgozni. Rövid időn belül kölcsönös és igen nagy, szép szerelem alakult ki köztünk. Csak sajnos ő nem volt független. Többször nekirugaszkodott a szakításnak, de nem sikerült neki. Közben kiderült, hogy nem i olyan teljesen mint amilyennek "lefestette" magát. Vagy két énje van, a rossz és a jó ember.Január eleje óta nem beszélünk, mikor is a barátját választotta, holott engem szeretett, belém volt szerelmes. Kicsit meg is értem, hisz talán tudta, hogy nem azt kapnám amit várok, meg neki fontos a szabad élet amit a barátja mellett élhet. Minden esetre a napjaim minden ébren töltött percét ő tölti ki, néha jó, de legtöbbször negatív gondolatokkal. Már nem egy műszakban dolgozunk, de minden nap érzem hogy ott van műszakváltáskor, minden sarokról egy ölelés jut eszembe, bárhova megyek az üzemben, a buszon tudom, hogy hol ül, és keresem a párás üvegre rajzolt szívet szinte minden nap- persze ez már nincs. Nagyon csúnyán összevesztünk, kemény dolgokat vágtam a fejéhez. Azóta nem keres, sőt, írtam neki egy üzenetet amire nem is válaszolt. Állítólag most jól megvan a barátjával. Valahol tudom, hogy engem szeret és én voltam az eddigi legnagyobb szerelme, de rengeteg kérdőjel van bennem, nem tudom lezárni. Többet nem beszélünk pedig valószínűleg soha. Mit tegyek, hogy túl tudjak lépni ezen a nagy (talán halálos) szerelmen?