Mégis miért érzem ezt szakítás után?

Még ősszel megismertem egy lányt az egyetemen akivel egy csoportba jártunk az egyik órán. Ő az első órától kezdve érdeklődött irántam de akkor épp túl voltam egy hosszabb kapcsolat lezárásán így nem is gondolkodtam abban, hogy reagáljak erre annak ellenére, hogy szép és csinos volt a lány. Később üzenetet is írt Facebookon amiben ugyan sulival kapcsolatban érdeklődött de egyértelmű volt, hogy próbálja velem felvenni a kapcsolatot, de akkor is távolságtartó voltam. Végül pár héttel később chat-en is írt nekem, akkor jót beszélgettünk és elhívtam randizni mert kíváncsi voltam milyen is élőben. Nem is csalódtam mert nagyon kedves, aranyos, értelmes és szép lány volt, így újra és újra találkoztunk de valamiért mindvégig hiányérzetem maradt. Akármikor találkoztunk nem éreztem azt hogy alig várom, hogy vele legyek, nem volt meg az az érzés ami korábban más lánnyal kapcsolatban viszont igen. Éppen ezért sokat gondolkodtam mit tegyek és így 2 hónap járás után ma úgy döntöttem beszélek vele és elmondom neki mindezt és lezárom a kapcsolatot. Úgy gondoltam ez a legkorrektebb, hogy elmondom neki az igazat és nem tartom abban a hitben, hogy én is szerelmes vagyok és pláne nem akartam, hogy úgy érezze kihasználom épp ezért még azelőtt akartam ezt megtenni mielőtt szexre kerülne sor. Azt mondta megérti ezt az egészet és vele is volt már ilyen, de nagyon rosszul esett elmondani neki, mert nem akartam őt megbántani. Most itthon ülök és azon agyalok, hogy jól döntöttem-e. Nem tudom mi ez az érzés, de olyan mintha hiányozna, és furcsa abba belegondolni, hogy nem fogok már vele többet beszélni és találkozni. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom érezni hiszen korábban nem voltak igazán mély érzéseim felé nézve. Miért lehet ez? 23/F