Fiúk, férfiak! Ti örülnétek egy ilyen levélnek? Vagy megijednétek?

A helyzet a következő: 25 éves lány vagyok, a barátom 24. Több, mint négy éve vagyunk kapcsolatban. A barátom tegnap megkérte a kezemet. :)

Tudni kell, hogy mi nem vagyunk túlzottan érzékeny, romantikázós típusok, nem jellemző, hogy szavakba öntenénk érzéseinket... Igazából a néha kimondott "szeretlek"-en kívül néha-néha hangzik el egy romantikusabb mondat. (De persze éreztetjük, és kimutatjuk a szeretet, ezzel nincs gond.)

Ezért nem tudom, mennyire örülne a következőnek: egy éjszaka, mikor kb. másfél éves volt a kapcsolatunk, és éppen távol voltunk (akkoriban ez elég gyakori volt sajnos), már nagyon nem bírtam magammal. Hiányzott, és a kapcsolatunkon gondolkoztam, hogy mennyire szeretem, és hogy milyen jó lenne, ha ezt ő is tudná. El akartam neki mondani, mit érzek, miért szeretem, ilyesmik. Szóban ezt nem mertem volna elmondani neki, féltem kifejezni az érzelmeimet, bár tudom, hogy a párom előtt nem kellene.

Aznap éjjel elkezdtem írni egy levelet. Egy kézzel írt szerelmes levelet egy egyszerű vonalas papírra. Az érzéseimmel, a reményeimmel, a gondolataimról. Megköszöntem, hogy ott van nekem, hogy szeret. Hogy mit éreztem iránta az első találkozáskor, hogyan izgultam, hogy tetszem-e neki, és hogy hogyan alakultak az érzéseim, ahogy komolyodott a kapcsolat. Szóval ilyesmik...

Aznap éjjel hat oldalt írtam, és utána néha, ha rámjött az "ihlet", hogy most azonnal szerelmet akarok neki vallani, írtam hozzá valamennyit. Most 13 oldalnál jár a levél, és azt hiszem, ez a végeleges. Az eljegyzésünk szép, romantikus volt, és úgy éreztem, én is adok neki valamit ezzel a levéllel. Igazából sosem tudtam, hogy valaha oda fogom-e neki adni, de most szeretném.

Nem tudom, egy férfi mit szólna egy ilyesmihez. Túl nyálas? Kislányos? Ódivatú? Nevetséges? Van, aki ennek örülne?

(Tudom, tudom, nekem kell ismernem a párom...)