Együtt maradnátok a barátnőtökkel, ha kiderülne, hogy súlyos beteg (de jó eséllyel gyógyítható)?

Két napja nyirokcsomó rákot (limfóma) állapítottak meg nálam. 22 éves lány vagyok. Korai stádiumban vagyok még, szerencsés vagyok, ezt a fajta daganatot nagyon jó eséllyel gyógyítják, ha minden jól megy, teljesen meggyógyulhatok.

Viszont így is szükségem lesz kemoterápiára, sugárkezelésre, és először is műtétre. Lesznek rendszeres rosszulléteim, nagy valószínűséggel kihullik a hajam, szempillám, szemöldököm, és fogyni fogok. A kemo után nagyon gyenge leszek. Természetesen léphetnek fel komplikációk, áttétek, stb. Ha meggyógyulok is, 5 év tünetmentesség mire hivatalosan gyógyulttá nyilvánítanak, bármikor visszatérhet a daganat.

Még én magam sem hiszem el, hogy ez velem történik, most is hogy leírtam, olyan mintha valaki másról közöltem volna tényeket. Egyszerűen nem jutott még el a tudatomig, mi vár rám, bár néha rám jön egy pár perces sírógörcs és pánik, hogy mindjárt meghalok. (Tudom, hogy ez nem így lesz.)

Van barátom, több mint egy éve. Szeretjük egymást. Én legalábbis nagyon szeretem őt, és azt látom rajta, hogy ő is engem. :) Harmonikus a kapcsolatunk, hosszú távra tervezünk. Ő is 22 éves.

Még nem mondtam el neki. Személyesen akarom, és holnap találkozom vele. Kedden már be is kell mennem a kórházba, műtenek.

Fiúk, ti mit szólnátok, ha a barátnőtökről kiderülne, hogy daganatos? Vele maradnátok, tudva, hogy egy nagyon nehéz időszak vár rátok? Nekem természetesen nagy csalódás, szomorúság és elkeseredettség lenne, ha a barátom elhagyna, ugyanakkor azt is megérteném valamilyen szinten, ha nem akarna egy olyan lány mellett maradni, akit lehet, hogy nem is tudnak meggyógyítani.

Nagyon félek most ettől, szinte jobban, mint a daganattól, mert ez egy közelebbi és kézzelfoghatóbb dolog, a betegségemmel meg egyelőre nem tudok mit kezdeni, pedig 2 napja csak ezzel kapcsolatos cikkeket olvasok...