Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Együtt maradnátok a barátnőtökkel, ha kiderülne, hogy súlyos beteg (de jó eséllyel gyógyítható)?
Két napja nyirokcsomó rákot (limfóma) állapítottak meg nálam. 22 éves lány vagyok. Korai stádiumban vagyok még, szerencsés vagyok, ezt a fajta daganatot nagyon jó eséllyel gyógyítják, ha minden jól megy, teljesen meggyógyulhatok.
Viszont így is szükségem lesz kemoterápiára, sugárkezelésre, és először is műtétre. Lesznek rendszeres rosszulléteim, nagy valószínűséggel kihullik a hajam, szempillám, szemöldököm, és fogyni fogok. A kemo után nagyon gyenge leszek. Természetesen léphetnek fel komplikációk, áttétek, stb. Ha meggyógyulok is, 5 év tünetmentesség mire hivatalosan gyógyulttá nyilvánítanak, bármikor visszatérhet a daganat.
Még én magam sem hiszem el, hogy ez velem történik, most is hogy leírtam, olyan mintha valaki másról közöltem volna tényeket. Egyszerűen nem jutott még el a tudatomig, mi vár rám, bár néha rám jön egy pár perces sírógörcs és pánik, hogy mindjárt meghalok. (Tudom, hogy ez nem így lesz.)
Van barátom, több mint egy éve. Szeretjük egymást. Én legalábbis nagyon szeretem őt, és azt látom rajta, hogy ő is engem. :) Harmonikus a kapcsolatunk, hosszú távra tervezünk. Ő is 22 éves.
Még nem mondtam el neki. Személyesen akarom, és holnap találkozom vele. Kedden már be is kell mennem a kórházba, műtenek.
Fiúk, ti mit szólnátok, ha a barátnőtökről kiderülne, hogy daganatos? Vele maradnátok, tudva, hogy egy nagyon nehéz időszak vár rátok? Nekem természetesen nagy csalódás, szomorúság és elkeseredettség lenne, ha a barátom elhagyna, ugyanakkor azt is megérteném valamilyen szinten, ha nem akarna egy olyan lány mellett maradni, akit lehet, hogy nem is tudnak meggyógyítani.
Nagyon félek most ettől, szinte jobban, mint a daganattól, mert ez egy közelebbi és kézzelfoghatóbb dolog, a betegségemmel meg egyelőre nem tudok mit kezdeni, pedig 2 napja csak ezzel kapcsolatos cikkeket olvasok...
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Előszöris szeretnék kitartást kivánni, biztos nem lesz egyszerű :(
Ha logikusan végiggondoljuk a dolgokat, akkor ez az állapot el fogja lehetetleníteni a kapcsolatotokat, a barátod sem tud így élni....
Egy lány ismerősöm hasonló problémával küzd, ezért is írom le ők hogy oldották meg és szerintem nem rossz megoldás: a lány hivatalosan elengedte a fiút, ő talált magának másik lányt, de a régivel is tartja a kapcsolatot. Ezt most úgy képzeld el, hogy a srác, van, hogy a 2 csajjal sétál az utcán, mert az új barátnője is elfogadta, hogy gondoskodni kell a régiről és a régi is elfogadta, hogy a srácnak teljes élet kell.
Sorry ez biztos nagyon keményen hangzik, de remélem segíteni tudtam egy ilyen eset ismertetésével.
Kitartás.
válasza: válasza:Jó látni, hogy ennyi rendes fiú van. :)
Neked pedig Kérdező kívánom, hogy legyen elég erőd, és kitartásod, és bárhogy is alakul, ne add fel.
válasza:Hát, ez nagyon rossz helyzet... Ha velem történne ilyen, gondolkodnom kéne, hogy mit is tegyek. Ha nagyon szeretném a lányt, akkor természetesen kitartanék mellette, de ott van az is, hogy így nem lehet teljes életet élni, hiszen engem is leterhelne a dolog. Ha viszont ott hagynám teljes életet élhetnék egy másik lánnyal, viszont ott lenne a bűntudat. Nagyon nehéz lenne a döntés számomra.
És sajnos szerintem a barátodnak is nehéz lesz. Ha menni akar, muszáj lesz elengedned, hiszen még fiatal. Viszont, ha tényleg szeret, nem fog magadra hagyni.
Remélem minden pozitívan fog alakulni, mielőbbi gyógyulást kívánok neked! Az erő veled van! :)
válasza:Van egy mondás, miszerint " A szél a kis tüzeket elfújja, a nagy tüzeket felszítja"
A szél itt a betegséged. Egy ilyen trauma kétféle képen hathat egy kapcsolatra, vagy még szorosabbá válik, vagy széthullik. :S Ne legyünk naívak sajna mind a kettő benne van a pakliban.
Mindenféleképpen mond el neki. légy őszinte vele, mond meg, hogy számítasz rá, de övé a döntés. Biztos kell majd neki egy kis idő, míg ezt feldolgozza. Viszont azt is tudnia kell, ha melletted marad, akkor tartson ki végig. Ha belevágsz egy ilyen tortúrába nem hagyhat ott a felénél. :S
Nekem szüleim mesélték, hogy őket az én betegségem tette igazán egy családdá. (egy súlyos születési rendellenességgel születtem, és csak 5 éves koromban nyilvánítottak gyógyultnak. Addig nagyon kemény éveik voltak együtt. Első gyereknél ez különösen nehéz lehetett)
Drukkolok nektek. Ha akarsz valakivel beszélni neten erről, írj.
Köszönöm mindenkinek a sok kedves választ, biztatást. :)
Nem vagyok naiv, tudom, hogy az ő életéről nem dönthetek. Nem fogom visszatartani, ha menni akar. Hiszen hozzám hasonlóan családra, boldog életre vágyik ő is, amit lehet, hogy mellettem már nem kaphatna meg.
De az az igazság, hogy ez mind csak "lehet". Az orvosok szerint az a valószínűbb, hogy meggyógyulok, hiszen korai stádiumban vagyok, nincsenek áttétek, fiatal vagyok, erős a szervezetem. És ezt a fajta daganatot az esetek 85%-ában (korai felismerés esetén) sikerrel gyógyítják úgy, hogy utána teljes életet élhet az illető! Nálam növeli az esélyt a fiatal korom is.
Az persze még nem tudják, mennyi idő kell ehhez, de előzetesen az orvos azt jósolta, hogy körülbelül nyolc hónapig kellene kapnom a kezeléseket, ha minden jól megy. Ez nem azt jelenti, hogy végig kórházban kell lennem. Nem tudjuk, kinek hogyan reagál a szervezete a kemoterápiára, de van, aki még dolgozni, suliba is jár mellette!
Én egyetemista vagyok, és egyelőre úgy tervezem, nem halasztok, hanem speciális órarenddel megcsinálom ezt a félévet (hogy ne kelljen minden órára bejárni, de levizsgázhassak). Persze lehet, hogy úgy kidőlök a kezelésektől, hogy enni sem lesz erőm. Majd meglátjuk...
Ha jól viseli a szervezetem, sokat lehetek közben otthon. Mehetek sétálni, kirándulni, akár bicajozni is, ha nem vagyok túl gyenge. A barátommal ugyanúgy tudnék beszélgetni, sétálni, játszani, filmezni, stb... És: szexuális életet is élhetünk. Utánaolvastam, és több helyen írják, hogy a rákbetegek is élhetnek nemi életet, sőt ha élvezni tudják, az jót is tesz a boldogsághormonok miatt.
Ezt most azért írtam le, mert írtátok, hogy a betegség ellehetetleníti a kapcsolatot (és gondolom többen a szexre is gondoltatok többek között). Én nem így látom. Persze nem lesz olyan, mint eddig, de szerintem folytatható... És ha tényleg minden jól megy, akkor alig egy év után ismét teljes életet élhetek. Gyereket is szülhetek (bár a kemoterápia után ez néhány évig nem ajánlott, de addig úgyse terveztem volna), stb.
Igazából nem tudom, miért is kérdezgetek itt (talán jólesik kiírni magamból?), hiszen holnap úgyis találkozom a barátommal, és elmondom neki... Az biztos, hogy nagyon érzékenyen érinti majd. :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!