Hogy szokjak le Róla? Nem birok nem törődni vele.

Az osztálytársam eléggé bejön, bele is voltam zúgva, de már sikerült letegyek róla nagyjából, és semmibe venni, mert elég bunkó néha, úgyhogy inkább csak átnézek rajta, vagy pont olyan stílusban beszélek vele, ahogy ő éppen velem. Eddig jó messze voltunk egymástól, nem is láttam, csak ha látni akartam, de akkor is ki kellett tekerjem a nyakam, viszont addig mindig azon mesterkedtem valahogy, hogy a közelében legyek, vagy hogy beszéljek vele, persze nem feltűnően. Most viszont kb olyan két hete mögéjük ültünk egy kisebb osztály-konfliktus miatt. Szóval most mögöttük ülünk, és nem tudom, hogy jó-e, vagy nem. Mert eddig ha akartam, akkor kerestem, ha akartam, akkor észre se vettem. Most viszont minden nap kapok megjegyzéseket, a saját idióta stílusában, amivel sokszor inkább foglalkozni sem szeretnék, csak idegesítő, hogy reggel az első, amivel találkozok, az, hogy valamit beszól, vagy ilyenek...

Szóval most a közelében kell lennem... Régebben volt, hogy örültem, hogy jaj, de jóóóó, a közelemben van, és milyen boldog vagyok, aztán sokszor mikor megláttam már lefagyott a vigyor a képemről, bármilyen jó kedvem is volt, pl valami rendezvény a suliban, vagy osztályban, mikor úgy tudtam, hogy nem lesz ott, aztán megláttam... És sokszor volt olyan is, hogy hiányzott a suliból, addig tök jól voltam, felszabadult voltam, aztán mikor megint megjött, csak zavart valamiért, pedig nem is "érintkeztünk".

Mindig mikor "lemondtam" róla, adott csak egy olyan pici jelet, mintha tetszenék neki, és máris ugyanott voltam, ahol az elején... Nem voltam belé sosem szerelmes, csak tetszett nagyon, talán mert elérhetetlen... És akkor most is túl voltam rajta, és a közelmúltban a közelébe kerültem, és úgy érzem, hogy megint kezdődik az egész elölről, pedig nem akarom... A különbség annyi, hogy figyelnem kell, nehogy feltűnjön bárkinek is. Eddig senki nem vágta le, de most szerintem sok reakciómból le fogják venni... A másik meg, hogy sokszor beszól bunkókat, a haverja is, nem tudom, hogy komolyan gondolják-e, de ha a reakciómat is látják, már hű de flegma vagy, meg jaaj ne flegmázzál már, stb... És sokszor az alaphangulatomhoz sem hiányzik, de erre a primitív szintre meg már le sem tudok süllyedni, hogy visszavágjak, ha meg válaszolok bármit is, akkor meg ismételgetik ilyen flegma és nyávogós stílusban...

Mindegy, a lényeg, hogy tegyem túl magam valakin, akin még nem is sikerült teljesen, és most muszáj lesz közel legyek hozzá?