Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, hogy elviselhetőbb legyen?
Három hónapja vagyok együtt a barátommal. Egy gimnáziumba járunk. Minden szünetben együtt vagyunk. Ő is igényli meg Én is. Egyszerűen ha nem vagyok vele, nem tudok másra figyelni. Egy két nap meg van, hogy iskolába dolgozatot ír, vagy felmegy segíteni a barátjainak, olyankor szinte egész nap alig vagyunk együtt.
Ilyenkor meg olyan szomorú leszek. Én nem akarom rövidpórázon tartani. CSak az hogy van amikor mindig együtt vagyunk, aztán meg egy nap mondjuk alig, ezek úgy megviselnek. Egy távkapcsolathoz képest ez semmiség", de én ahhoz vagyok hozzászokva, hogy minden szünetbe együtt vagyunk(iskolán kívül nem találkozunk, csak néha hétvégente). HOgy tudnám magamba ilyenkor a szomorúságot elnyomni?:S
válasza:Köszönöm, hogy írtál:) Hétköznap szinte csak tanulok:)
Hétvégén meg ugye barátommal találkozom néha, de barátokkal nem szoktam, lehet azt kellene. Hétvégét olyan jó otthon tölteni, mert kipihenem a sok fáradalmat:)
válasza:Ez a baj hogy a suliban nagyon sűrűn látjátok egymást.
Szerintem a barátod is már biztosan unja hogy 45 percenként találkoztok.
Ezek a suliban tartó szerelmek sose szoktak sokáig tartani mert a partnerek egymásra unnak.
Az az érdekes, hogy Ő sem unja meg Én sem. Ő jön oda minden szünetben, én ennek meg örülök.:D Igényeljük, és néha többet is. Ha tunánk iskolán kívül találkozni akkor nyilván suliba nem lennénk mindig együtt. Suliban korlátozottabbak vagyunk, mert ugye iskola...:)
DE az, hogy ott legyünk a másiknak azt igényeljük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!