Mit csináljak, hogy elviselhetőbb legyen a hiánya?

16/L vagyok, és lassan két hónapja vagyok együtt a barátommal.

Azt tudni kell rólam, jogy mondhatni kezdődő depresszióban szenvedek, illetve lelkileg nagyon labilis vagyok. SOkkal lassabban tudok felengedni, mint az átlag.

Eleinte bizonytalan voltam a kapcsolatomban. ÉS ahogy telt az idő egyre jobban beleszerettem barátomba. Az elején hiányzott nekem az a "független vagyok" érzés, meg az, hogy szabad lehessek. Aztán ahogy telt az idő egyre jobban megszoktam.

Viszont most téli szünet, és egy hét múlva fogom látni.

Sőt nagyonúgy néz ki, alig tudunk beszélni. Már két napja szitne semmit nem ebszéltünk, és nekem így hiányzik.

Ha nem lenne a barátom akkor ugye élném az életemet. Ígyis élem, csak bennem van, hogy hiányzik, és nem tudom elterelni a gondolataimat, valamint önmagamra fordítani az időt. Gondolom ez a szerelem. De mit csináljak, hogy JÓl tudjam érezni magamat addig? Hogy ne csak csináljak valamit, hanem jól is érezzem magamat. Rajzoltam, zenét hallgattam, de ugyan úgy bennem van, hogy nem tudunk beszélni.

Tudom, vannak nálam sokkal rosszabb helyzetűek, én ezt tudom, de nagyon hiányzik.