Ongyilkosok tudnátok lenni, ha elhagyna titeket a szerelmetek?

Nagyon rosszul érezném magam, de előbb-utóbb csak talpra állnék.

Ha nincs más amiért élhetnél, akkor elég szánalmas lehetsz. Inkáb végezz magaddal minél hamarabb.

Természetesen nem. Nem éri meg az egész.... (:

Nem... nem szabad egy embertől függeni. Gyávának tartom azt, aki öngyilkos, kivéve ha gyógyíthatatlan beteg, és iszonyatos fájdalmakon megy keresztül nap, mint nap!

Nyilván nem. Nem lehetsz ennyire érzelmileg függő.

Ha elhagyna, akkor nem tennék ilyet, de ha valamilyen balesetben halna meg életem szerelme, akkor viszont igen, mennék utánna.

Én nagyon szeretem a páromat és ha egyik napról a másikra elhagyna, akkor iszonyatosan mélyre kerülnék az biztos. Tudom, hogy 1-2 hétig zombiként közlekednék és minden sz*ron elbőgném magam, egy szerencsétlen idiótának érezném magamat, de amint úgy érzem, hogy mostmár elég volt a sebnyalogatásból és a "gyászból", szépen megráznám magam, elhatároznám, hogy ennyi volt a siránkozásból, keresnék újabb célokat az életemben és eltökélt szándékom lenne ezeket megvalósítani. Azt hiszem egyfajta szemellenzőt vennék fel és amíg át nem vészeltem, túl nem tettem magamat a szakításon, addig csak is ezekre a célokra koncentrálnék és nem hagynám, hogy bármi is kizökkentsen. SOHA nem lennék öngyilkos semmi miatt. Szerintem mindenből van kiút, csak akarni kell. Az öngyilkosság a gyenge emberek eszköze. Menekülni könnyű a problémák elől, viszont hatalmas büszkeségre ad okot, ha az ember önerőből képes felállni a padlóról. Szabad gyengének lenni, de ezt pár hét alatt le kell zárni agyban és el kell kezdeni felállni a földről! Ezt bárki megtudja tenni, akinek van AKARATA!!

Dehogy akarnék az lenni! Ha elhagyna a párom,annak oka lenne.Meg én tisztelem önmagam,nem lennék képes soha öngyilkosságot elkövetni,azt a gyáva emberek szokták.

Nem, többet érek én egy férfinél, aki nem becsül