A párom nem engedett külföldre, de ő kiment, most meg azt mondja nem tettem semmit, csak ő, hogy tudjunk alapozni. Vélemény?

kezdetben kint dolgoztam, ő azt mondta, hogy maradjak itthon, ne menjek ki, mert akkor nem kellek neki.

hát itthon maradtam, össze jöttünk.

azután kitaláltuk, hogy legyen közös házunk, családunk stb.

ehhez én azt mondtam, hogy kimegyek, mert kintről lehet gyorsan nagy összegeket keresni.

erre ő azt mondta, inkább ő megy ki, mert többet tud keresni én maradjak itthon.

és most, hogy ő megkereste az alapozáshoz szükséges pénzt, amíg én csak hónapról hónapra éltem, azt vágja a fejemhez, hogy nehogy kitaláljam, hogy én "beleülök majd a milliókba, úgy hogy én nem tettem semmit"

(mert ugye amit én itthon kerestem ment a rezsimre, meg hasonlók, havi 10et tudtam csak gyűjteni)

és azt mondja, hogy én csak rákenem, hogy nekem relatíve nincs pénzem beszállni az alapozásba(mivel amit gyűjtöttem hatoda annak amit ő tudott kint)

tud valaki a párom mellett érvelni?

próbálom őt megérteni, hogy miért vagyok a szemében én semmire kellő, hogy miért félti a pénzt tőlem - illetve a párjától, a leendő családjától, az alapozástól?