A saját unokatestvérem! Mit mondhatnék?

Van egy fiú, 1 hónappal idősebb tőlem. Nagyon messziről de unokatestvérek vagyunk, egy városban élünk és 1 ház választ el bennünket, tehát egy utcában is. Óvodás korunkban folyton lelökött a mászókáról, beleharapott a kezembe (vérzett meg minden), belémrúgott és kitörte egyszer az ujjamat is. Mindezek ellenére én szerettem, mert naiv voltam soha nem tudtam, tudok haragudni senkire sem. Iskolás korunkban egy évig egy iskolába jártunk ahol állandóan piszkált, és mivel nagyon rossz gyerek volt kirúgták. Már a 4. iskolából is kirúgták mert dohányzott, beszólt a tanároknak és be sem járt néha a suliba csak kocsmába. 7. osztályban visszavették a mi sulinkba ahol állandóan csúfolt és piszkált úgyszintén. 8.-ra megint kirúgták mert felmászott az iskola tetejére (tetőszint!) és onnan lógatott ki egy kislányt. Most középiskolában szerencsére nem egy helyre járunk, de egy busszal és mivel elég közel lakunk egymáshoz tudom, hogy onnan is kirúgták a fent emlitett okok miatt. Tudom, hogy a közeli kocsmában tölti napjait, mindig részegen száll le a buszról és 6 éve dohányzik. Tavaly nyáron is mondogatta hogy szerelmes belém, de volt barátom most szakitottunk, és nagyon ki vagyok akadva. Most is kezdi: állandóan zaklat mivel megtudta hogy szakitottam a párommal, és írogat nekem sms-eket, hívogat, néha még apámat is felhívja hogy szóljon nekem hogy velem akar beszélni. Az sms-eket elolvasom de nem válaszolok rá, a hívásait nem veszem fel. Azt írja szerelmes belém és h járjak vele, adjak neki 1 esélyt. De könyörgöm! az unokatestvéremről van szó!!!:( Állandóan azt nézi a szomszédból h én mit csinálok, hol vagyok és mikor. Mit mondjak neki h ne veszitsem el mint barátomat de ne is nyomuljon rám?