Úgy érzed, hogy az igazi nagy szerelmeddel vagy együtt?

Nagyon fiatal voltam, amikor megismertem azt a srácot, akire csak rá kellett néznem, és tudtam, hogy ő az igazi. Össze is jöttünk, aztán három hét múlva szakítottunk, mert képtelenek voltunk elfogadni, hogy ennyire szeretjük a másikat. Egy iskolába jártunk, sőt elég sok helyre mentünk együtt, de a szakítás után nem is beszéltünk, csak köszöntünk egymásnak, neki másik barátnője lett, én meg nem is akartam már igazán kapcsolatot.

Utána jött egy másik srác, amolyan biztos pont az esetemben is, szerettem őt, csak nem azzal az igazi, felemésztő szerelemmel. Jó volt, hogy mellettem van, csak sodródtam az árral.

Aztán a szalagavatómon, amikor még mindig nagyon fiatal voltam, megjelent Ő. Akkor már legalább egy fél éve nem láttam. Táncoltunk, és ott minden a helyére került. Azóta is együtt vagyunk, tavaly nyáron elvett feleségül, és nem mondom hogy tökéletesen kiegyensúlyozott az életünk, mert vitatkozunk, megsértődünk, de egy olyan kapcsolatom van vele, ahol nem kívülállók alkotják a szabályokat. Amiben nem érdekel mások mit gondolnak, csak az fontos, hogy mi ketten értsük a miérteket.

Tudom, hogy ő az, akivel lennem kell, és emiatt hihetetlenül szerencsésnek érzem magamat.