Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy fogadjam el, hogy egy férfi, "mégiscsak egy? Férfi"?
Nők, ti hogy vagytok ezzel?
Figyelt kérdés
Csak hogy érthető legyen a kérdésem: Egész jó gyerekkorom volt. Tökéletes család/ apa minta. Mindig is apás voltam. Azt hittem hogy ő legjobb ember a világon...
16-17 éves lehettem amikor anyám talált egy sms-t a telefonjában. Ezzel kezdődött. Anyukámat totál padlóra küldte. Egy évi szenvedésébe és nyomozásába került mire tagadhatatlan lett hogy van egy harmadik személy. Ott omlott össze az eddigi harmonikus életem. Folyamatos hazugságok. Volt itt öngyilkossági kísérlet (anyám részéről), volt itt üvegasztalfelrúgás (apám részéről) <- merthogy mi nem hisszük el hogy nincs senkije. Persze. Azóta se tudom ezeket a dolgokat feldogozni. Szemét, görény módon viselkedett. Még ő volt sokszor megsértődve a kérdezősködéstől. Undorító, gusztustalan. Ők együtt maradtak. De semmi sem állt helyre. Anyám továbbra is labilis idegileg, apám meg úgy tesz mintha semmi se történt volna. Azon vgayok hogy feldolgozzam a történteket, de félek soha többé nem fogok megbízni egy férfiban sem.
Egy pszihco... pihszo... picho... szóval egy agyturkász tud neked segíteni.
2012. jan. 11. 12:22
Hasznos számodra ez a válasz?
3/17 A kérdező kommentje:
Van egy 1 éves kapcsolatom. Nagyon kedves, aranyos velem. Szeretem őt. De folyamatos kételyek közt vagyok. Észreveszem ha megnéz egy nőt az utcán... Bepánikolok ha megtudom beszélgetett valakivel hosszabban. Ok nélkül nyomozok, és minden apróságra ugrok. Azt hiszem nekem nem fog menni a belenyugvás abba, hogy a férfiak máshogy gondolkodnak. Teszem neki, elégedett velem, de akkor sem tudom elfogadni a tényt hogy férfiből van. és bármikor megcsalhat. még ha szeret is...még ha mindent meg is kap... akkor is megcsalhat. mert ha egyszer alkalma lesz rá, tuti a farka fog gondolkodni az agya helyett. Tudom hogy ez már beteges. Nem tudom mit csináljak. 20/ L
2012. jan. 11. 12:23
4/17 Macs1209 válasza:
Na ne küldjük már egyből kényszergyógykezelésre... Szerintem egy normális emberrel való beszélgetés többet jelenthet, mint agyongyógyszerezni valakit (dilidokik kedvence ugye a gyógyszeres kezelés..)
2012. jan. 11. 12:23
Hasznos számodra ez a válasz?
5/17 anonim válasza:
A pszichiáterek folyamodnak a gyógyszeres kezeléshez, de ő neki pszichológus kéne, hogy fel tudja a történteket dolgozni.
2012. jan. 11. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
6/17 anonim válasza:
Szerintem beszélned kéne apuddal. Elmennél hozzá és megkérdeznéd tőle, h miért tette. Őszintén, szemtől szemben, köntörfalazás nélkül. Ha érdekli akkor elmondod neki miért, és ha nem képes válaszolni rá őszintén akkor nem tudom, de az biztos h nem nevezhetné többet magát se apának, se embernek.
2012. jan. 11. 12:33
Hasznos számodra ez a válasz?
7/17 bazsiboy válasza:
Szerintem majd az idő megoldja. Nekem is betegesen féltékeny volt a barátnőm több mint két évig(állandóan azon parázott hogy Én biztos megcsaltam, vagy azon hogy előbb-utóbb megfogom csalni)...két év után elmúlt...aztán eltelt még két év és Ő csalt meg :)))))
2012. jan. 11. 12:35
Hasznos számodra ez a válasz?
8/17 Macs1209 válasza:
#5: Egy analitikus psychiáternél ebben az esetbe nincs jobb, akivel elbeszélgetsz, viszont az meg fog tömni gyógyszerrel, valószínűleg.
2012. jan. 11. 12:42
Hasznos számodra ez a válasz?
9/17 A kérdező kommentje:
Az idő ezt nem oldja meg. Apu már sokszor bocsánatot kért. Rengetegszer beszéltem vele erről. Egyszer azt mondta hogy, ha egyszer ilyen helyzetben leszek megértem. Na, akkor ment el végképp a kedvem attól vele erről beszéljek.
2012. jan. 11. 13:45
10/17 anonim válasza:
Szerencsére nem mind egyforma, még ha dühében ezt is mondja az ember...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!