Extrém helyzetbe kerültem: elhagytam a szülőföldem egy 40 éves, háromszor elvált, háromgyermekes (1. h-1,2. h-0,3. h-2) olasz, zsidó férfi miatt. Életem legnagyobb szerelme (volt? ). Tévedtem?

Én magammal hoztam az akkor 4éves kislányomat, a kisfiam, aki akkor 10éves volt, sajnos csak két hónapot tölthetett velünk, mert a biológiai apja(az exférjem)"hazaparancsolta" a szüleihez, és sajnos a bíróság is neki adott igazat.(MO-ról nem lehet "csak úgy" gyereket kivinni...)Az első év szépen telt, a gondok fél éve kezdődtek: a párom úgy döntött, hogy minden hónapban 12 napot a gyermekeivel fog tölteni a fővárosban, és engem magunkra hagy a kislányommal a Rómától 600km-re lévő kis otthonunkban. Én nem tarthatok vele, hiszen a kislányom nem hiányozhat annyit a suliból, nélküle pedig én nem vagyok hajlandó egy métert sem menni. Most ott tartunk, hogy majdnem a fele hónapot magányosan, kettecskén töltök a kislányommal egy vadidegen országban. Hiányzik a fiam, majdnem megőrülök az érzéstől!!! Haza menjek? Szeret ez a férfi engem egyáltalán?