Miért nem érzem, hogy szeret vagy hogy számíthatok rá? Mit tegyek?

Tudom, hogy könnyű mondani, de nincs értelme rabolnotok egymás idejét. Semmi értelme, ez így nem is kapcsolat, olyan mintha egy barátoddal lennél, illetve még olyan sincs, mert a barátok szívesen hallgatják végig a másikat, és tanácsot adnak, véleményt mondanak.

Gondolom vannak jó dolgok is a kapcsolatotokban, arról nem írtál, de szerintem ez nagyon nyomós ok, hogy nem keresitek egymást, meg szinte nem is érdekled őt. Ne pazarold az időd, és minél tovább maradsz vele, annál nehezebb lesz a szakítás. Legyél bátor!!

Nekem is volt egy hasonló kapcsolatom.

1,5év után szakítás lett a vége.Életem legjobb döntése volt.

Elegem lett abbol hogy nem ér a szavam semmit, mindent én tudok meg utoljára, és amit én mondok nem lényeg ha elfelejti.Persze nem mondom hogy bár ne ismertem volna meg, mert a kapcsolatunk alatt olyanokon estem át ami megerősitett és igy vagyok ma az aki.

Akkor megtanultam, hogy akármijen vagyok, ezt a hanyagságot, senki nem érdemli, nekem ettől több kel és ha ő ezt nem hajlandó megadni akkor nincs miről beszélnünk.

Nállunk az volt a módi hogy mikor már elegem lett ezekből a dolgaiból elmondtam neki a válasza csak annyi volt hogy ő nem akar minden 7végén ilyen kiselőadásokat hallgatni.De ha nem tudtam neki felvenni a telefont akkor már egyből meg voltam gyanusitva..Az í-re a pontot az egyik munkája tette be, mert decemberben megemlítete hogy nyáron lehet- ismétlem LEHET- hogy a balatonnál fognak tetőt építeni.Montam jó.

Nyáron egy hetet otthon töltöttem anyukámnak kellett segiteni mert lebetegedett, arra megyek vissza páromhoz hogy pakol..Bőröndbe. És mikor megkérdem hova megy: Hát a Balatonhoz dolgozni.És hogy biztos mondta nekem. Mire én értetlenkedve magyaráztam neki hogy nem volt erről szó, csak lehetségesen megemlitete 6 hónappal ezelőtt. A válasza vérlázitó volt és másnap haza is mentem,azt mondta (mai napig tisztán emlékszem pedig 5 éve volt) Olyan sok mindenkinek mondtam nem emlékezhetek kit hagytam ki..

Na hát itt abbahagytuk a vitát, másnap eggyüt mentünk a vonathoz én haza őt meg ott vették fel a munkatársai.

Mikor visszatért a munkából(2-3hét) közöltem vele hogy örülöük hogy hazajött, már alig vártam mert már aznap hogy elment eldőntöttem itt vége mindennek, csak nem akartam megzavarni a balatonon való tartózkodását.Remélem jól érezte magát és minden jót.

Egy év mulva megismertem a mostani vőlegényem és juniusban esküszünk. Megtanultam becsülni magam annyira hogy tudom mit érek és tudom mit és kit akarok.Most igazán Boldog vagyok.