Hogy értessem meg a barátommal, hogy beteg vagyok?

Én egyetértek a barátoddal. Tudod miért? Mert voltam a Te helyzetedben, minden nap sírás, gyomorgörcsök, néha csak feküdtem órákon át és bámultam a semmibe, mindenen másodpercek alatt felhúztam magam és letámadtam a körülöttem lévőket. Ennek a fő szenvedő alanya a barátom volt, akivel minősíthetetlenül viselkedtem.

Nekem ennek az volt az oka, hogy egy ember megerőszakolt, összetört. Tehát Veled ellentétben nem csak magamba dumáltam a baromságot. A párom megértett, tolerálta hogy egy hisztis pics@ vagyok és mindent rajta vezetek le. Mit ért el vele? Hogy boxzsáknak használtam. Semmiféle gondolatébresztő hatása nem volt.

Tudod mi kellett hozzá, hogy felálljak? Rájöttem, hogy milyen egy szánalmas xar vagyok, amiért bár minden körülmény adott, de én képtelen vagyok összeszedni magam és boldog lenni. Hogy mások halálos betegek vagy éppen éheznek, mégsem panaszkodnak, hanem képesek élvezni azt a keveset is ami megadatott. És ott vagyok én, a nagy jólét közepén, egyfolytában hergelem magam hogy én rosszul vagyok, depressziós, szorongok trallala.

A saját sorsod kovácsa vagy. Ha tudod miért vagy rosszul, emeld fel a segged és változtass rajta. Ha nincs oka, akkor adj magadnak egy mentális pofont. Én megértem a barátod, hogy a fasza kívan a nyűglődéseddel.

22/L

Ne haragudj, de eddig csak a kifogásokat hallottuk és azt, hogy a barátod mennyire nem tolerálja.

Egy pszichológustól, akinek ez a munkája és még csak gyógyszereket se ad, mi tart vissza?

Amúgy az öndiagnosztizálás sokszor téves, már csak ezért is el kellene menni szakemberhez.

Minden más kifogás.

Ha nem élveznéd ezt az áldozat szerepet (ajánlom Eric Berne: Emberi játszmák c. könyvét), már rég valamilyen szakszerű kezelés után néztél volna, mert zavarna az állapotod.

Hogy kell-e gyógyszer, azt sem mi, sem te nem tudod eldönteni (feltételezem, hogy nem neurológiai vagy pszichiátriai végzettséged van), csakis szakorvos. Csak ahhoz el kellene jutni egyhez.

Miért van olyan érzésem, hogy azért halogatod a dolog megoldását, mert így vesztenél az "én vagyok az áldozat és tessék sajnálni" szerep hozadékaiból?

Oké azt mondod megvan rá az okod. Ezt fejtsd ki bővebben.

Amúgy elmondom neked kb minden 3. ember azt mondja magáról, hogy depressziós, közben azt sem tudja mit jelent, csak ezzel próbálja palástolni a szar természetét és a mindennapi hisztit. És igen változtatni kéne a gondolkodásmódodon és a viselkedéseden is. Sport sem ártana, csökkenti a stresszt és felszabadulsz tőle. Amúgy én a barátod helyében már elhagytalak volna és nem azért, mert "depressziós" vagy, hanem mert eddig csak kifogásod volt és sz.rsz bele mindenbe.

Mi váltotta ki a depressziót?

Mert ha szakorvosnál nem voltál,akkor nem tudhatod biztosan,h az tuti depresszió.

Érzek igazságot abban,amit előttem írtak,h tetszik neked az áldozat szerep,mert így jajj te beteg vagy,közben meg b*szol bármit csinálni,h ne így legyen.

Egy másik fórumon olvastam egy kérdést, komolyan, a tied pepitában.

Valaki siránkozott, hogy rávágta az ajtót a kezére és miből tudja, hogy eltört-e? De be van dagadva, piros-lila és nem tudja behajlítani. Ott is a férj volt a k.csög, hogy nem érti meg, közben már rég a kórházban kellene egy orvosnak mutogatnia, mert leírásból hozzánemértők baromira nem fogják megmondani, hogy mi van vele. Sőt, így még egy orvos se.

Kitaláltad magadnak, hogy depressziós vagy, miközben az égvilágon semmilyen objektív tény nem támasztja ezt alá.

De saját példát tudnék mondani: férjem (akkor még kapcsolat kezdetén) első házasságán túl. Az exfeleség rendre meg akart halni minden náthától, ehhez szokott hozzá.

Én összeszedtem egy vesegyulladást, a egészségügyis unokatestvéremet hívtam fel hajnalban sírva, hogy vesegörcsöm van és jöjjön el értem, mert már a fél itthoni gyógyszertárat felzabáltam, életemet egy kanál morfiumért.

Férjemnek napközben küldtem egy sms-t, hogy mi újság van. Annyit válaszolt, hogy gyógyulgassak, majd napokig felém se nézett.

Utólag derült ki, hogy ő is azt hitte, hogy valami piti betegséget túlzok el.

Amikor megmutattam a kórházi zárójelentéseket, laboreredményeket (gyulladást jelző érték a hússzorosa a normál értéknek), akkor nagyon elnézést kért és két hónapig hurcolt a kötelező vérvizsgálatra.

Valahol megértem, hogy abba nőtt bele, hogy minden betegség hiszti, de nem kellett vitatkoznom vele, hogy tényleg magas lázam és görcsöm volt, egy egész pakknyi kórházi papír volt nálam.

Szóval esetleg bízd egy szakemberre. Hacsak nem attól tartasz, hogy ott megdől a saját magad által felállított téves diagnózis...